Tamás Puskás Ha valamit gyorsan megtanul egy új szakkollégista, akkor az egyértelműen az a tény, hogy SZIK-es élete során nem fog unatkozni. Ám soha nem csapunk egyből a dolgok közepébe, mindig adunk magunknak egy kis időt arra, hogy akklimatizálódjunk és meg tudjunk érkezni lélekben is. Idén ez a szokásos kereteken belül zajlott, így a nyári táborban hangolódtunk az évkezdésre, melynek ezúttal Eger városát választottuk helyszínéül.
Hangolódás a helyszínre
Van, amikor nem számít, hogy az ember először jár Egerben, vagy éppen úgy ismeri a várost, akárcsak a tenyerét. Együtt bejárni a város szűkös kis utcáit az újdonság érzésével hat. Rácsodálkozni az impozáns építészeti műremekekre, meglátni a művészetet a legeldugottabb zugokban is és végigmenni a történelem macskaköves sétálóin örömteli – mindezt megosztani egymással, az maga a felüdülés.
Szűk pincékben járkálni – ahol az egri bika vére folyik és az egri csillag fénye ragyog, igazi életérzés. Pont, mint napfényt kortyolni és áldást ízlelgetni egy tapasztalt borász, Lőrincz György beszámolóival kísérve.
Persze a hely ikonikussága nem csupán a borban rejlik, ugyanis Eger nem lenne Eger a vár nélkül, amit ezúttal könnyűszerrel sikerült bevennünk és órákra elfoglalnunk, hogy minden apró szegletét bejárhassuk.
Hangolódás egymásra
A megérkezés mindig hatalmas boldogság. Kiváltképp akkor, hogyha a várakozás izgalmával jár együtt. Ám a visszatérésnek is megvannak a maga önfeledt pillanatai, főleg amikor egy hosszú nyár után végre viszontlátod azokat az embereket, akikkel az év többi részében együtt élsz.
Először másfélórázni, közösen stoppolni a hazaúton, személyesen megismerni az új rektort és történeteit, elmélyülten beszélgetni bárkivel bármiről, berúgni az első SZIKla gólt vagy az első táncra perdülni egy felhőtlen pillanatban, összemosolyogni a leendő szobatársunkkal vagy épp a mentorunkkal, bekapcsolódni az első teamgyűlésbe.
Azt hiszem, hogy ezek voltak a tábor azon pillanatai, melyek apránként sodortak közelebb egymáshoz minket szakkollégistákat és remélhetőleg így indulunk el a mély barátságok útján is.
Hangolódás Istenre
Jezsuita gyökereinket nem feledve, az Érsekkertben csendes elmélkedést tartottunk, ahol Istenhez fűződő személyes kapcsolatunkat erősítettük a természet lágy ölén. A városnézés a lelki programok közé is illeszkedett, Eger legcsodálatosabb templomait látogattuk meg Nevelős Gábor SJ rektor úrral, aki részletekbe menően mutatta be többek között a bazilikát, ahol tekintetünkkel el-elidőztünk a bámulatos mennyezeti freskókon, majd természetesen az egri jezsuita templomot is felkerestük.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tábori szentmise volt a hétvége egyik legmeghatározóbb pillanata, melyet Bellovics Gábor SJ kollégiumi lelkész tartott. Gondolataival közelebb hozott minket egymáshoz és Istenhez, és segített, hogy lélekben megérkezzünk a következő tanév kezdetéhez.
Hangolódás a tanévre
Egy nyári tábor nem csak játék és mese, hanem tervezés és szervezés is a javából. Az első lépések szakkollégistaként még ingoványos talajon történnek, ám a többiek támogatása mellett, hamar megtaláltuk a saját szerepköreinket. Megalakultak az idei teamek és körvonalazódott a tanév is, amely reményeink szerint hasonlóan eseménydús és élménygazdag lesz, akárcsak a nyári táborunk és közösen, egymást segítve tudunk fejlődni lelkiekben és szakmaiakban egyaránt.
A cikk szerzője Kocsis Anett, elsőéves szakkollégista.