Kovács Klára Idén harmadik alkalommal szerveztük meg Mozaikok névre hallgató műhelykonferenciánkat. Ahogy a rektori köszöntőben Nevelős Gábor SJ is kiemelte, az esemény alapját az intellektualitás, a sokszínűség adja, ennek fényében hallhattunk előadást hat különböző szakterületről jelenlegi és volt szikes társaink bemutatásában.
Az előadások hangulatát megörökítve készítettünk interjút kettő alumninkkal, Oláh Juliannával és Kovács Bencével, akik néhány kérdésünkre válaszoltak.
Bence, szakmai előre meneteled tekintve mi volt a legnagyobb félelmed egyetemistaként, és milyen tanácsot tudnál adni az akkori énednek?
Szerintem mindenkiben van félelem, főleg akkor, ha egy kevésbé kikövezett karrierutat kijelölő szakon van, hogy el fog-e tudni helyezkedni a diploma megszerzése után. Nem tudom változtatnék-e bármit is. Szerintem magamnak és másnak is a saját utamat tudnám tanácsolni:
használja ki a koliban megszerzett kapcsolatokat, gyűjtse be a frissen végzettek tapasztalatait, és ne féljen a mesterképzés alatt elkezdeni a szakmában dolgozni.
Én Igari Andris geográfus öregdiák nyomán, az ÉRME-SZIK együttműködés keretében kerültem a Hétfa Kutatóintézethez 2020 szeptemberében. A mesterképzéseim alatt végig gyakornok voltam, azóta pedig már teljes állású elemzőként dolgozom. A gyakornoki időszak alatt nem csak nagyon sokat tanultam a szakmáról, hanem meg is tudtam mutatni a főnökeimnek, hogy jól dolgozom, fejlődőképes vagyok, és megéri felvenni engem a céghez.
Mit tartasz a legizgalmasabbnak a szakmádban?
Röviden: a munkám – ha jól csinálom, és a döntéshozók is követik az elképzeléseket – jelentősen hozzájárul egy adott térségben lakók életkörülményeinek javításához. Egy projekt legizgalmasabb része az, amikor lehetőségem nyílik „lemenni terepre”, interjúk vagy workshopok keretében jobban belelátni a térség működésébe, visszajelzést kapni a munkámra.
Így tényleg olyan célokat tudunk kijelölni, ami az adott térség valós problémáira reagál, és van társadalmi elfogadottsága is. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy projekt hosszútávon is eredményes, pozitív összhatású legyen.
Tudnál olyan készségeket vagy tulajdonságokat említeni, amelyekre a SZIK-ben tettél szert és a szakmádban tudod hasznosítani?
Ahogy mondtam, tavaly lettem gyakornokból teljes állású elemző. A legnagyobb változást az jelentette, hogy én is elkezdtem feladatokat adni a gyakornokoknak. Az évértékelő beszélgetés során kiemelték a főnökeim, hogy mennyire gördülékeny volt az átállás, ebben pedig biztosan nagyon sokat segített a SZIK, ahol rengeteg projekt vagy esemény szervezésekor hasonlóképp a kortársaimat, barátaimat kellett koordinálnom. Területfejlesztőként emellett nagyon fontos a holisztikus szemlélet, a különböző szakmák közötti kapcsolattartás és a gördülékeny kommunikáció, amikre fel tudott készíteni a koli mind a kurzusok és skillek, mind a konyhai világmegváltó beszélgetések során.
Kovács Bence – területfejlesztő
Julcsi, szakkollégistaként sokszor találkozunk a hivatástudat nemes gondolatával és igyekszünk azt minél hamarabb magunkévá tenni. Pedig fiatal felnőttként sok mindennel kapcsolatban vagyunk bizonytalanok és keressük az utunk. Te mit gondolsz, benned megérett már a hivatástudat illetve összefüggésben van jelenlegi szakmáddal?
Azt gondolom, hogy már megérett bennem egyféle hivatástudat, de ez folyamatosan változik és fejlődik ki. Most azt tartom hivatásomnak, hogy felemeljem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom, hogy a mentális betegségek diagnosztikájához és értékeléséhez hozzátegyek és kialakítsak egy új rendszert, ami reményeim szerint jobb, mint a mostani. Azt is hivatásomnak tartom, hogy a szakmámban – és ebbe több minden beletartozik: kutatás, management, pszichológia, vezetés – az alattam levő, vagy nálam fiatalabb, kevésbé tapasztalt embereket támogassam.
Emellett szerintem a hivatástudattal együtt megjelenhet az emberben egy felismerés, hogy van szakmai és személyes hivatás is. Míg a szakmai sok szempontból a teljesítményhez köthető, addig lesz az emberben egy személyes hivatástudat is: hogy hogyan akarok élni, milyen hatással akarok lenni az emberekre magam körül. Lehet egy hivatástudat a házassággal, családdal kapcsolatban is. Ami nekem ide tartozik, az az, hogy támogassam a testvéreimet, és hogy majd szeretnék egy házasságban élni, és ott nagyon jó párja lenni a férjemnek. Ebben én most itt tartok. De biztos vagyok benne, hogy ez tíz év múlva, húsz év múlva már egészen más lesz.
Szakmai előremeneteled tekintve mi volt a legnagyobb félelmed egyetemistaként, és milyen tanácsot tudnál adni az akkori énednek?
Egyetemistaként én nagyon féltem attól, hogy nem fogok tudni olyan munkát keresni és állást találni, amiben ki tudok teljesedni. Hogy a szakmai és intellektuális kiteljesedésem mindig limitálva lesz és olyan emberek döntéseihez lesz hozzákötve, akik felettem állnak és nem feltétlen értenek velem egyet. Azt gondolom, hogy ez egy reális veszély. Szerintem nagyon nehéz megtalálni, hogy mit akarsz csinálni. És ha meg is találja az ember, hogy mit szeretne, azt nehéz jól csinálni, és nehéz rá anyagi forrásokat teremteni.
Az a tanácsom, hogy foglalkozz sokat az egyetem alatt az önismerettel, foglalkozz azzal, hogy kitaláld, mit szeretnél;
hogy milyen helyzetekben érzed jól magad, mi az amiben jól tudsz teljesíteni. Nem feltétlen területi szinten, hanem hogy milyen az, amikor van főnököd, nincs főnököd, akkor, ha mások managelnek, vagy neked kell másokat managelned. Ha nagyon kötött, hogy mikor kell dolgoznod és az is meg van kötve, hogy min, vagy inkább a kreatív folyamatokat szereted. Ezeket szerintem érdemes megtalálni, és ha megtaláltad, akkor nagyon fontos azzal is foglalkoznod, hogy van-e erre kereslet, vagy hol lehet ezzel foglalkozni.
Én azt tanácsolom, hogy vagy indíts el egy saját vállalkozást, ha erre van lehetőséged meg kedved, vagy ha nem, akkor foglalkozz nagyon sokat networkinggel, menj el gyakornoki programokra. Ha pedig van egy olyan munkahelyed, ahol erre van lehetőség, akkor teremts meg egy olyan pozíciót, amivel te nagyon szívesen foglalkoznál és dolgoznál.
Hozzátenném azt is, hogy érdemes türelmesnek lenni. Ha az első munkád nem egy állommeló, az teljesen rendben van.
Majd a következő, vagy az az utáni lehet az, és nem kell minden életszakasznak erről szólnia.
Mit tartasz a legizgalmasabbnak a szakmádban?
Azt tartom a legérdekesebbnek a szakmámban, hogy hatok emberekre. Hogy szerintem bármilyen szempontból azonosítom magam szakmailag – pszichológusként, vezetőként, kutatóként – a legnagyobb hatásom az, hogy egy új perspektívát és rálátást nyitok olyan dolgokra, amire előttem az emberek nem láttak rá. Ezt tartom a legizgalmasabbnak, mert ez olyan, mintha rajtam keresztül mások jobban fel tudnák fedezni a világot vagy önmagukat. És kollektíven, mint emberiség vagy csoport is többet látnak a világból.
Oláh Julianna – pszichológus
Köszönjük a válaszaitokat, és köszönjük az összes előadónak a színvonalas előadást!