Andrészek Mátyás Április elején a Külügyi teamünk vezetésével megrendeztük az Alumni napot, ami számottevő érdeklődés mellett zajlott, mind az aktív kollégisták, mind az alumni részéről. “Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt.”
Egy ilyen szervezet életében, amit ennyire meghatároz a gyorsan cserélődő tagság, a változó igények, körülmények, különösen fontos, hogy legyen mibe kapaszkodnunk, hogy a nehezen megharcolt csaták tapasztalatai ne vesszenek el, a jó gyakorlatok és módszerek időről időre felelevenedjenek. Mindig szívet melengető érzés látni az idősebbek lelkesedését, hogy sok év elteltével is mekkora nyitottsággal, érdeklődéssel és lelkesedéssel közelítenek hozzánk és a problémáinkhoz.
Ez a hozzáállás és az ehhez hasonló események segítenek abban, hogy az alumni és a jelenlegi tagság közötti határvonal egy kicsit elmosódjon, és egy, nagy, SZIK-es közösség részének érezhessük magunkat, mint ahogy ennek a napnak a végén is éreztük.
Janka György alumnusunk így élte meg a napot:
Az alumni nap azért volt fantasztikus, mert ritka az olyan öregdiák-esemény, amit az adott intézmény jelenlegi hallgatói kezdeményeznek az alumni felé. Ez a gesztus nem véletlenül szólított meg az első évfolyamoktól kezdve a nemrég végzettekig többünket is, a Horánszky utcai épület helyszíne pedig hatványozottan emelte a nosztalgiafaktort.
Mégsem céltalan anekdotázásból és történetmesélésből állt a nap: mi is rengeteget tapasztalhattunk az Ignác jelenéből, a kollégistákat most foglalkoztató projektekből, kérdésekből és kihívásokból. Ezen felül nagyon jó keretek között történt az intellektuális eszmecsere, a régi idők és rendszerek felelevenítése, amelyek talán a résztvevő mostani kollégisták számára is tanulságokkal és útravalóul szolgálhattak. A napot szentmisével és egy nagyon jó hangulatú borkóstolóval zártuk, amely méltó megkoronázása volt a napnak, amely számomra teljesen visszaidézte egy klasszikus kollégiumi hétvége minden elemét.