Bazsika Eszter Szakkollégistáink egy része az elmúlt hétvégén Dobogókőre látogatott, ahol a már hagyománnyá vált őszi lelkigyakorlat zajlott. Ebben a négy napban alkalmunk nyílt kissé lelassulni és kiszakadni azokból a pörgős hétköznapokból, amelyeket a kollégium falai között tapasztalhatunk meg. Dobogókő pedig tökéletes helyszín az elcsendesülésre és arra, hogy ne csak a templomba keressük Isten jelenlétét és közelségét, hanem a csendben, a természetben, rácsodálkozva a teremtett világ tökéletességeire és apró részleteire.
Kétség sem fér ahhoz, hogy egy csoportos lelkigyakorlatnak van egy erős kollektív vonzata, mégis az istenkapcsolat és a lelki élmény olyan személyes és bensőséges, hogy nehéz csupán egy perspektívából megragadni az egészet. Következzenek tehát kollégistáink rövid reflexiói, lélekmorzsái arról, hogyan is élték meg ezt a lelkileg intenzív néhány napot.
“Van az a helyzet, amikor egy kisfiúnak nagyon tetszik egy kislány, és nagyon szeretne vele lenni, de amikor találkoznak és kapcsolatba lép(hetne) vele, nem tud megszólalni. Valahogy én is így voltam Istennel a lelkigyakorlat előtt. Szerettem volna szólni Hozzá, de amikor odaértem, hogy mondjak Neki valamit, lefagytam. Elfogytak a szavaim. Azt érzem, hogy a lelkigyakorlat alatt találtam új jelentéseket és új szavakat.”
Hencsei Zsombor, harmadéves szakkollégista
“A Dobogókőn eltöltött négy nap egy hét után is csodálatos emlékként él bennem. A lelkigyakorlatos ház természetközelisége sokat segített, hogy a mindennapok pörgéséből kiszakadjunk. Lehetőségünk volt kirándulni, vagy kisebb sétákra menni az erdei ösvényeken. Ezeket az ösvényeket, a ködből előtűnő fákat és az erdő illatát én biztosan magammal viszem.
Én még nem voltam ilyen elcsöndesedésen, ezért nagyon új élmény volt. Tartottam is tőle, de a kollégisták jelenléte és a lelki vezetők segítsége nagy biztonságot adott nekem. Remélem, lesz még lehetőségem ilyen feltöltődésre.”
Aszalós Blanka, elsőéves szakkollégista
“A teljes boldogságomat jelentené, ha azt a békét, amivel a lelki gyakorlat alatt Isten megajándékozott, be tudnám építeni a hétköznapjaimba.”
Meszlényi Mária, elsőéves szakkollégista
“A lelkigyakorlat alatt kevésbé tudtam lecsendesíteni a bennem kavargó gondolatokat. Legerősebb élményem az, amikor épp egy imában saját gondolataimmal küszködve nyugodtságra találtam. Eltöltött annak a bizonyossága, hogy nem kell erőlködnöm, nem kell “jól csinálnom” az imádkozást. Ugyanolyan helyénvaló, Istennek tetsző az az ima is, amikor kevésbé hallom a hangját. Jó volt megtapasztalni azt, hogy bármilyen állapotomban fordulhatok hozzá, tényleg úgy, ahogyan vagyok.”
Szende Iringó Ilona, másodéves szakkollégista
“A Pilis hegyei között, pár percre az erdőtől eltölteni három napot teljes csendben óriási érték. Nagyon hálás vagyok, hogy erre lehetőségem volt. A csend ellenére is kapcsolódással teli volt a lelkigyakorlat számomra. Sőt ez a közeg olyan gyógyító és feltöltődést jelentő kapcsolódásra teremtett lehetőséget magammal, Istennel, a természettel, a környezetemmel, ami nem mindennapi, és azóta is tartósan felvillanyoz.”
Meszéna Péter, másodéves szakkollégista
“Hálás vagyok az élményért. Az ignáci imamódok nagyon sokat segítettek nekem, hogy egy teljesen új szemszögből közelítsem meg a Jóistennel való kapcsolódást. A külső csend és nyugalom, illetve a tiszta, rendezett környezet pedig a belső csend megteremtéséhez járult hozzá, ami által sokkal tisztábban hallhattam nekem szóló üzeneteit. Maradtam volna még.”
Sólyomvári Kata, harmadéves szakkollégista
“Számomra Isten a nyugalmat jelenti. Ha közel érzem magamat hozzá, akkor kialakul a belső béke. A hétvégén sikerült újra mélyen kapcsolódnom hozzá a csendben és megnyugodnom, hogy nem baj, ha vannak problémák, mert ő vezet és megszabadít, csak hinnem kell.”
Poncsák Fanni, negyedéves szakkollégista
“Olyan volt ez a három nap, mintha zajszűrő került volna a világra. Így a bennem lévő, mélyben motoszkáló dilemmákat észrevehettem és meghallhattam. A hétvégén zsáknyi kérdést és egy marék kíváncsiságot kaptam, a feloldásig vezető útra.”
Csatlós Zselyke, ötödéves szakkollégista
“Több év kihagyás után, idén újra lehetőségem nyílt néhány napra elcsendesedni Dobogókőn. Arra vágytam, hogy ebben a természetközeli, nyugodt környezetben gyakorolni tudjam a tudatos, éber jelenlétet, amelyről az év közben zajló “normális életben” gyakran megfeledkezem. Ebben segítettek az erdei séták, az egyéni lelkivezetés és a meditáció is. Az elmúlt időszakban több öröm is ért, ezeket sorra tudtam venni és hálás szívvel gondoltam ezekre. Emiatt a három nap során egyre jobb kedvem lett. A vezetett imádságok, a szentségimádás és a napi misék pedig teret és időt adtak, hogy ne csak magamra és saját kérdéseimre, hanem a Jóistenre is figyelni tudjak.”
Kádár Gellért, negyedéves szakkollégista
(A képek Barcza Mátyás elsőéves szakkollégistánk alkotásai, egyúttal beszámolója a lelkigyakorlatról.)