Armin Vincentius Fábian Egy szép októberi hétvégén, ahogy minden félévben egyszer, most is magunk mögött hagytuk Pest poros utcáit és a Kollégium jól ismert falait, hogy elutazzunk egy, a fővároshoz közeli településre együtt tölteni egy kis időt egy nyugodtabb környezetben. Mostani utunk a festői szépségű Zsámbékra vezetett, ahol a premontrei rend gimnáziumában rendeztük be ideiglenes szállásunkat. A Közösségi Team tagjai, akik a szállást, étkezést, utazást és a jólétünkhöz szükséges minden egyéb tényezőt biztosították, ugyanakkor a jó időről sem felejtkeztek el: szombat reggeli ébredésünkkor verőfényes napfény köszöntött minket, ami szerencsére kitartott vasárnapi hazautazásunkig.
A kolihétvége programjának szervezésében a már említett Közösségi Team mellett a Szakmai vett részt. Előbbi, többek között ún. Rapidrandi-programmal (közös marshmallow-sütögetés és beszélgetés kismécsesek felett), egymásnak címzett kuponok íratásával és szombat esti pálinkakóstolóval készült. Szakmai fejlődésünket az utóbbi Team egy Európai Uniós szimulációs játékkal segítette elő, ahol az egyes kollégisták (a Miniszterek Tanácsát megjelenítő 5 Minisztert és a szervezőket kivéve) az Európai Parlament egyes pártjaiba (és az érintett 28 ország valamelyikébe) lettek beosztva. A fenti két szervezetben párhuzamosan vitázó, majd egy közös gyűlés erejéig összeülő „képviselők” és „szakpolitikusok” végül szombat estére tudtak megállapodni egy egységes tervezetben. A sikeres megegyezést ünneplés követte, a már említett pálinkakóstoló során szakavatott zsűri és az egész közösség együtt mondott ítéletet az egyes kollégisták (pontosabban szüleik, nagybátyjaik, nagyszüleik, távoli sokad-unokatestvéreik) által lefőzött pálinkák minőségéről, ihatóságáról. A kollégisták érdeklődését mutatta, hogy a legtöbb üveg már pár perc után szárazon kongott… A jó kedvben egyébként sem szűkölködő társaság hajnalba nyúló táncolással, beszélgetéssel ütötte el az időt, így a régi és újonnan köttetett barátságok is mind-mind megerősödhettek.
A másnap már a készülődésről és a hálaadásról szólt: Bellovics Gábor SJ kollégiumi lelkészünk szép és rendkívül tanulságos szentmiséje után gyors pakolás, takarítás és döcögős hazautazás következett, amelynek végállomásaként a már jól ismert pesti utcák és a poros kollégiumi falak (vagy fordítva?) köszöntöttek minket. Bár hétfőtől ismét a szürke hétköznapok néha végtelennek tűnő árja ragadott el minket, ez a hétvége számunkra örökre egy tanulságos szakmai programokban és mély baráti beszélgetésekben gazdag, de mindenekelőtt BOLDOG emlék marad.
Igari András