Armin Vincentius Fábian Júliusban a Te Deumon hivatalosan is átvette helyét a SZIK új lelkésze, Bellovics Gábor. Azóta már a kollégistáknak volt lehetőségük találkozni vele a nyári táborban. A napokban nekem is alkalmam nyílt hosszabban beszélgetni vele az el nem hangzott tervekről, élményekről, tapasztalatokról. A beszélgetés összefoglalója a honlapon is elérhető.
Mikor döntöttél úgy, hogy a papi hivatást választod, és mi volt az a pont, esemény, ami rávezetett?
Így visszagondolva nem mondanám, hogy ez egy pont volt, hanem inkább egy irány. Azt tudnám egy ponthoz kötni, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, és ez nagyjából gimnáziumi éveim végén volt. Visszatekintve az életemre, sok minden mutat arra, hogy korán megtanultam együttérezni másokkal. Mindig foglalkoztatott hogyan lehet őszintén az emberek mellé szegődni. Azt hiszem, ez nem esik nehezemre ma sem. Maga a döntés mögött volt egy nagy lelkesedés, hogy szívesen élnék Istennek, úgy, hogy másoknak is javára legyen a létezésem ezen a világon.
Hogyan fogadta a környezeted ezt a döntést?
Azt mondanám, hogy vegyesen. A családban inkább az előre elképzelt jövőt kellett átalakítani. De nagyon gyorsan őszinte támogatottságra találtam, ez pedig azóta is töretlen. Az osztálytársaimat különösebben nem érdekelte. Én egy állami iskolába jártam, nem is nagyon beszélgettünk erről. A barátaim teljes mértékben támogattak, szerintem mindenki azt gondolta, hogy elkezdem, aztán abbahagyom.
Volt-e olyan pont az életedben, amikor elbizonytalanodtál?
Igen, sok. A legnagyobb krízist számomra a visszaéléses botrányoknak a kirobbanása okozta. Akkor kerültem ki Rómába mint fiatal papnövendék, és iszonyatosan fájdalmas volt számomra ezzel szembesülni, foglalkozni, közösséget vállalni azzal az Egyházzal, amelynek ilyen nagy foltok vannak a múltjában. Ez egy egzisztenciálisan nehéz kérdés volt. Ma sem sokkal könnyebb, csak már másként látom a dolgot.
Mi volt a legmeghatározóbb istenélményed?
Egyet nehezen tudnék kiemelni. Az a legmeghatározóbb, mikor azt tudom felismerni, hogy a képzeletetemet felülmúlóan tud az Isten működni más emberekben. Ez az amit napról-napra megtapasztalok. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy valahogy a mennyek országa épüljön közöttünk. Mindig rácsodálkozom, hogy milyen erősen működik az Isten bennünk és általunk. Vígasztalódnak emberek, erősödnek kapcsolatok, erősödik a ráhagyatkozás az én kicsi, törékeny és tökéletlen asszisztálásom mellett. Azt hiszem ez már elég istenélmény arra, hogy az ember folytassa.
Milyen érzéssel töltött el, mikor megtudtad, hogy a SZIK-ben folytatod lelkészi tevékenységedet?
Meglepődtem, ugyanis nem számítottam erre. Csupán fél éve voltam itt, és már volt egy másik feladatom a templom körül. Nem tudtam igazán mit jelent, még most sem mondanám , hogy ismerem a SZIK-et, de a tábor óta hatalmas nyitottság van bennem. Nagyon bizakodó vagyok, az arcok, az emberekben lévő nyitottság láttán. Szeretnék igazán otthon lenni nálatok, köztetek.
Mi volt az első benyomásod a Szakkollégiumról?
A táborban az volt a benyomásom, hogy nagyon jó emberek vagytok, én is épültem. Ez nagyon megkönnyíti a feladatomat. Ez nem teher vagy nyomás, hanem ez számomra is inspiráló. Azt érzem, hogy valami nagyon jó ezen a helyen, ami az emberekben van és, ha ezek összeadódnak az felülmúlhatatlan.
Vannak terveid, van-e olyan dolog amin változtatnál, másképp csinálnál, mint az „elődjeid”?
Horváth Feri atyával beszélgettem, ő mesélt sok mindent. Nyilván más személyiségek vagyunk, de ez nem is baj. Én azt szeretném meglátni, hogy mire van igazán szükségük a szakkollégistáknak, és abban valóban ott lenni. Az a tervem, hogy úgy kerüljünk közelebb egymáshoz és a keresztény valóságunkhoz, hogy az természetesen működjön mindenki számára. Ez nem egyszerű, mert ez azt jelenti, hogy nem lehet univerzális megoldásokat találni. De akiben van nyitottság, azok számára úgy tudjak jelen lenni vagy akár a Spiri team programjába is becsatlakozni, hogy az valóban segítsen. Ha személyes találkozásra van igény, itt vagyok, ez a prioritás. Az én programom az, hogy tudjunk olyan lehetőséget teremteni, ahol az emberek tudnak egymással és Istennel őszintén találkozni. Jelen szeretnék lenni, és könnyen elérhető szeretnék lenni a kollégisták számára.
Szerinted a SZIK-ben mi a küldetésed?
Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon fontosak vagytok számunkra, a Jezsuita rend számára. Prioritás vagytok, egész ember szempontjából. Ha mi jezsuiták olyan légkört tudnánk létrehozni, ahol egész embereket alakítunk, akkor nagyon boldog lennék. Fontos, hogy tudjátok, hogy tényleg fontosak vagytok nekünk és büszkék vagyunk rátok. Az EGYÜTT a legjobb szó, ami leírja mindazt, amit szeretnék, amit fontosnak tartok. Együtt tenni, gondolkozni, imádkozni, beszélgetni. Azt hiszem így lehet igazán kapcsolódni egymáshoz, ha ez természetesen működik.
Az interjút készítette Ténai Éva.
A fotók a Magyar Kurír, illetve a Győri Szent Imre Plébánia honlapjáról származnak.