Hertelendy Barnabás „Nagy, de ritka művészet sokat tenni, sok emberrel együtt működni s mindamellett sem magunktól, sem Istentől el nem térni.”
Visszaemlékezések szerint az épület felépülése után következett a neheze: a közösség kialakítása, az együtt munkálkodás szabályainak – konszenzusos alapon történő – kitalálása, megfogalmazása, a célok kijelölése, a feladatok szétosztása.
Ez az útkeresés élénk, szenvedélyes viták, határozott vélemények ütköztetése révén alakult, miközben egyre formálódott a kollégium arculata. Vezetők (szervezeti, tanulmányi, lelki) és vezetettek konstruktív vitájának a közös cél adott keretet:
„(…) a nemzet és a kereszténység felé elkötelezett, fiatal értelmiség erősítése (…)”
Az útkeresés éveit Gergó Lajos igazgató irányította, őt Edöcsényi András követte.
Az egyetemi kollégiumok között egyediséget biztosított a Szent Ignác Kollégiumnak az a tény, hogy a lakókat (kb. 50 főt) Budapest különböző felsőoktatási intézményeiből, 2. évfolyamtól fölfelé válogatták. Így jött létre már a kezdetektől az interdiszciplináris jelleg, a nyitottság, a sokszínűség.
Ez a döntés – az eltelt évtizedek tanúsága szerint – nagyon helyesnek és hasznosnak bizonyult, mint ahogyan az is, hogy a kollégium lelki vezetését a hazánkban akkor még kevéssé ismert, és nem tanító rendként számontartott jezsuita szerzetesekre bízták. Elsőként Sajgó Szabolcs SJ segítette a fiatalokat kollégiumi lelki vezetőként, őt pedig Vértesaljai László SJ követte.
A Szent ignáci pedagógia, amelyet a Ratio Studiorum részletez, kiemeli a tudás fontosságát, és egy sajátos lelki többletet is tartalmaz. A Ratio Studiorum legújabb változata 1986-ban készült el, de az átdolgozás során a Jezsuita Nevelési Apostolkodást Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság az eredeti munka legtöbb alapelvét megőrizte. Joggal: az iskoláikra vonatkozó szabályzatok többsége „friss” és időszerű tudott maradni. Hiszen tudjuk, az okos ember sziklára építi a házát…
A Szent Ignác Kollégiumnak 1994-től – két egymást követő időszakban – jezsuita szerzetes volt a vezetője: előbb Vértesaljai László, majd Kiss Ulrich 1996-tól. A kollégium és a rend kapcsolata megerősödött. 1998-ban tehát– Kiss Ulrich atya támogató javaslatának is köszönhetően – a provinciális, Ádám János SJ úgy döntött, hogy a rendhez tartozó Jézus Társasága Alapítvány átveszi a kollégiumot, és ezentúl fenntartóként segíti annak működését.
Ifj. Zlinszky János, Tomka Emil és Fodor Gábor rektorok után 2005-ben visszatért a kollégium élére Kiss Ulrich atya. Az ő kinevezésével született az újabb döntés, hogy a szakkollégium a nevébe is fölveszi a „jezsuita” jelzőt. Így lettünk Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium.
Kiss Ulrich egészen 2011-ig (a Horánszky utcába költözésig) vezette a kollégiumot. Ezekben az években formálódott a SZIK arculata, a legtöbb akkor induló rendezvény, program máig tovább él. Kiss Ulrich atya egy későbbi interjúban így nyilatkozott:
„A Szent Ignác nagy kaland volt.”, a 25. évfordulóra megjelent évkönyvben pedig így ír: „…az elsőbbséget nem csak meghatározni nehéz, tartani sem könnyű. Figyelni kell az idők jeleit, hogy az Úr ma mit vár el tőlünk. /…/A Szent Ignác akkor ignáci és akkor „top”, ha a magis elvét követi.”
Smuk Péter rektor – aki egyébként maga is egykori szakkollégista – az „Új utakon – új lendülettel” elhatározás és megvalósítás irányítója volt. Ez a tevékenység immár a belvárosban, a jezsuita rend „fizikai” közelségében, a Horánszky utcai épületegyüttesben zajlott. Őt 2012-ben Feledy Botond váltotta, aki a 25. évfordulón vezetői köszöntőjében a feladatot ekképp fogalmazta meg:
„A szakkollégisták 21. századi kreativitásával, a 25 év tapasztalattal és összegyűlt lendülettel a hátunk mögött nyugodtan dolgozhatunk azért a következő két és fél évtizedben, hogy a Szakkollégium a magyar közélet, keresztény értelmiségi utánpótlás, és felelős vezetők meghatározó iskolája legyen. Most már nyugodtan hozzáfűzhetjük: továbbra is.”
Tóth-Kuthy Márton