Hertelendy Barnabás „Nemcsak Istenre kell tekintettel lennünk, hanem az emberekre is Isten miatt.”
1534-ben tehát Loyolai Szent Ignác egyetemi társaival együtt megalapítja a jezsuita rendet, amit III. Pál nemsokkal később jóváhagyott. Érdekesség, hogy III. Pál hatvan főben maximalizálta a rend tagjainak számát, ezt a korlátozást később azonban feloldották.
Ekkor a rend persze a hivatalos Societas Jesu (Jézus Társasága) nevet viselte, és viseli a mai napig, a jezsuita szó csak az Ignác utáni időkben tűnik fel. A szó eredetije a latin JESUITA, ami a Jesus-ból és a hozzá csatolt görög -ita képzőből képződött. Az -ita képző ismerős lehet, valakinek a hívét, követőjét jelzi, ahogyan azt láthatjuk a bazilita (Vazult/Bazilt követők) vagy éppen a johannita (Jánost követők) szó esetében. Nem, a parazita szó sajnos nem illik bele ebbe a logikába.
Az új rend sajátossága volt az egyetemes küldetés gondolata, ami a római pápának tett különleges engedelmességi fogadalomban fejeződött ki, mely által a jezsuita elköteleződik, hogy a hit terjesztése érdekében a pápa a világon bárhova küldheti őt.
A Szent Ignác az „alkotmányában” (ami egészen militáns hangvételben íródott, nemhiába a Krisztus katonái gyakori megnevezés) egy erősen centralizált új típusú rendet hozott létre, amely szakított a korábbi monasztikus, helyhez kötött rendek hagyományaival és új területekre fókuszált: emberközeliség, missziós/evangelizációs munka, oktatás és a Rómával való egység megőrzése.
Ez utóbbi értelemszerűen szembehelyezte őket a protestánsokkal, azonban az új rend hatalmas különbséget jelentett a korábbi rekatolizáló törekvésekhez képest. Elég, ha az eretnekség elleni harc korábbi vezetőire, a domonkos rendre gondolunk, akik nemhiába kapták a Domini-cani nevüket, aminek a szó szerinti jelentése: Isten kutyái.
A jezsuiták azonban új alapokra helyezték a munkájukat, aminek fókuszában a párbeszéd, a megértés és nem utolsó sorban az intellektus állt. Ennek érdekében a képzésük minden korábbinál hosszabb és alaposabb volt, nemcsak teológiát tanultak, hanem világias tárgyakat is, mint a matematika. Gondoljunk bele, a képzés átlagosan 10-12 év, a Marsra nagyjából 10-szer kellene oda-vissza utaznunk, hogy ez az idő leteljen!
Mostani gimnázium, a templom igazgató, a provinciális és még sokan mások 2006-ban, amikor még a tanulmányaikat folytatták. A kép alapján talán nem is gondolnánk, hogy Árpi atya (kép jobb széle, fekete ingben) 14 évvel később majd az ovis miséket kapja a Jézus Szíve Jezsuita templomban.
Misszióik nyomán milliók ismerték meg az evangéliumot és a keresztény hitet. A kápolnánk védőszentje, Xavéri Szent Ferenc például Indiában és Japánban térített meg hatalmas tömegeket. Munkájuk fontos részét képezte és képzi a mai napig a lelkigyakorlatok tartása, és hozzájuk köthető a szentgyónás újra elterjedése.
Ennek két fontos oka van, egyrészt teológia és világi tapasztalataik miatt nem csak mély, de gyakorlatias tanácsokat is adtak, másrészt a gyóntatást ingyenesen végezték (előttük ugyanis a gyónásért fizetni kellett). Mindenki döntse el, hogy vajon melyik játszott fontosabb szerepet…
A szilárd alapok után pedig erőteljes növekedés következett, Szent Ignác halálakor (1556) már 1000, 1600-ra már 8500, az 1773-as feloszlatáskor pedig már 22 500 jezsuitáról tudunk. A feloszlatás persze nem járult hozzá előnyösen a rendtagok számának alakulásához, az ekkori tagok jórészt beléptek más rendekbe, világi papok lettek, vagy éppen olyan helyre mentek, ahol a betiltás nem volt „sikeres”, mint Poroszország vagy Oroszország. Ezen utóbbi helyeken a rend tovább élt, ami az ottani felvilágosult uralkodók döntésének köszönhető, a jezsuitákat ugyanis társadalmilag hasznosnak tartották, így nem nagyon foglalkoztak a pápa döntésével. #társadalmifelelősségvállalás
A feloszlatás után 1814-ben mégis lábra (helyre?) állt a rend, csúcspontját a II. Vatikáni Zsinat idején érte el, ekkor 36 000 volt a rend létszáma. 2011-ben 17 906 tagja volt a rendnek, 126 országban. Ezzel a katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetes közössége. A hatalmas kiterjedtség, magas létszám és erősen centralizált és jól szervezett struktúra miatt hívják a rend (pápa alatti) vezetőjét, a Superior Generalist, fekete pápának. A fehér ruhás pápa árnyékának és jobbkezének tartva a fekete reverendás rendi vezetőt.
Az oktatás kulcsszerepet játszik a jezsuita küldetésben, így nem csoda, hogy gomba módra szaporodtak a jezsuita egyetemek és kollégiumok. Ignác halálakor már 40, 1773-ban pedig már 845 jezsuita oktatási intézmény létezett. A kor legnagyobb oktatási hálózatát alkotó iskolákat a közös szellemiség mellett az egységes képzési rend kapcsolta egybe, melyet az 1599-ben megszülető Ratio Studiorum dokumentumban fogalmaztak meg.
Ekkor jelenik meg a cura personalis elve is, ami az a személyes és személyre szabott törődés, amellyel munkánk során az emberrel mint egésszel, holisztikus szemlélettel foglalkozunk.
Hm… Talán ismerős a nyílt napunkon és felvételinken hangoztatott TELJESEBB EMBER képe, ugye?
Tóth-Kuthy Márton