kör_logo_fa

“Az igazság abszolút, de nem kisajátítható” – interjú Sárvári Balázzsal

Mint arról előző cikkünkből már értesülhettek, ősztől kollégiumunk korábbi szakmai vezetője, Sárvári Balázs látja majd el a szakkollégiumban a rektori feladatokat. Vele beszélgettünk terveiről, céljairól, és arról, mit jelent számára a hiteles keresztény élet.

Mik voltak az első hivatalos levélváltástól a rektori székig megtett út legfontosabb állomásai?

Menjünk vissza egészen az első kapcsolatfelvételig? Lehetetlent kérsz, azzal, hogy ezt röviden szedjem össze… Lassan három éve, 2014 őszén merült föl, hogy tartsak egy választható kurzust. Ez lett A jó és a rossz közgazdaságtana, ami tavasszal indult el, meglepően nagy létszámú csoporttal. A tárgy hamarosan bekerült a kötelező tananyagba, és azóta is a program része. Bár a szakmai tartalom évről évre változik, a hangulat szinte változatlan. A 2016-os őszi csoporttal végzett munkánk része volt, hogy elkészítettük a Köz-Gazdaság című tudományos folyóirat különszámának folyóiratszemle rovatát. Nagyon örülök, hogy a csapat olyan teljesítményre kapott lehetőséget, ami személyesen minden résztvevő számára is nagy eredmény, és a szakkollégium is szintet lépett általa a tudományos közegben. Ezt követően, szakmai vezetőként már az intézmény átfogó irányításához is kapcsolódtam. Visszautalva azonban a kérdésedre, elárulom, hogy még nem ültem abban a székben, úgyhogy az út még mindig tart. 🙂

Mi a legkellemesebb és legkellemetlenebb rektori kötelesség?

Erre még nem tudok válaszolni. Egy évnyi tapasztalat biztos kell hozzá. Arra mégis alkalmat ad a kérdésed, hogy elmeséljem: én abszolút nem gondolkodom soha a kellemes-kellemetlen tengelyen. Ez nekem nem szempont. Örömöt, akár boldogságot is találok minden olyan cselekedetben, ami a jóhoz járul hozzá, akármilyen nehéz is megtenni azt.

Mit jelent Neked a magis?

Másként fogalmazva az a kérdés, hogy mi a több és a jobb tartalma, amit megtehetünk.

Sok tudomány elé kitesszük ma az „alkalmazott” jelzőt, megkülönböztetve a „tiszta” tudománytól (alkalmazott filozófia, alkalmazott matematika, alkalmazott közgazdaságtan stb.). Ehhez hasonlóan értelmezhetünk törésvonalat a kereszténységen belül is, elválasztva egymástól a csak a kulturális formák szintjén lévő keresztényeket (akiket kultúrkereszténynek is szokás nevezni) azoktól, akik alkalmazzák annak tanait. Ők az alkalmazott keresztények. Hogy csak egyetlen aspektusát emeljem most ki ennek a szembeállításnak: elég, ha megvizsgáljuk, ki ítélkezik és ki nem, és máris tudni fogjuk, kivel van éppen dolgunk: olyannal, aki csak hivatkozik a Bibliára, vagy aki mozdulatlanul és csendben aszerint is él. Lényegében erre a hozzáállásra hívja föl a figyelmet a Szervezeti és Működési Szabályzatunk nyitómondata is, ami azt üzeni, hogy az igazság abszolút, de nem kisajátítható.

Ennek megfelelően a magis két aspektusát emelem most ki. Az egyik a közös jó érdekében gyakorolt, alkalmazott keresztény attitűd. A másik pedig az erre való belső felkészülés, ami egyszerre igényel lelki, közösségi és szakmai fejlődést.

A kollégium három alappillére (szakmaiság, közösség, lelkiség) közül melyiket kell a leginkább erősíteni a következő három évben?

Amikor bármelyik is aránytalanul gyenge, akkor azt kell erősíteni – de ilyen periódusok ritkán vannak, és a mostani időszakot sem ilyennek látom. Nézzük meg a kérdést! Olyan, mintha a pilléreket elválasztaná attól, amit tartanak. Nemcsak azt kéne tudnunk, hogy mi van fölöttük, mi az, amit a pillérek tartanak, hanem azt is, hogy együtt egy szerves egészet képeznek. Azt gondolom, hogy a pillérek célját az alkalmazott kereszténység fejezi ki, ami az egyén szerepét a földi helyett az égi törvényekből levezető magatartás.

Ha rektori mandátumod ideje alatt egyetlenegy dolgot taníthatnál meg biztosan a szakkollégistáknak, mi lenne az?

Ez becsapós kérdés. A rektor tanít? És ha igen, akkor a tanítás lenne a fő csatornája a közösség felé? A szakkollégisták úgy jók, ahogy vannak. A leendő elsősöket is beleértem, hiszen találkoztam velük a felvételi során, és ők is meggyőztek erről. Nem gondolom, hogy arra lenne szükségük, hogy bármit is „áttoljak” nekik. A rektori nem egy klasszikus értelemben vett tanári funkció. A rektor ugyanakkor őriz, szervez, és bátorít. Örülnék, ha sikerülne közösen egy olyan lelki, együttélési és munkamegosztási keretet létrehozni és megőrizni, amelyben minden szakkollégiumi polgár valamennyi tevékenysége az önkifejezés öröméből születik meg. Ennek megfelelően kell szervezni a különböző aktivitásokat, helyzeteket. Ahhoz pedig, hogy mindenki élni is tudjon az így kapott lehetőségekkel, bátorítani is kell a szereplőket. Néha a személyes rutinokkal, néha a világ által mutatott sémákkal is szembe kell menni, hogy azt a szeretetet éljük meg minden pillanatban, ami felebarátainkkal és önmagunkkal is összeköt minket. Ez egyéni és közösségi szinten is nagy erőfeszítés, de úgy hiszem, megéri.

kör_logo_fa