kör_logo_fa

Kollégiumi hétvége Cegléden

Legutóbbi kollégiumi hétvégénkre Ceglédre utaztunk, hogy egy kicsit kipihenjük a hétköznapok fáradalmait és együtt legyünk erre a két napra.

A hétvégét pénteken kezdtük egy SZIK vetélkedővel, amelynek első fordulóját tartottuk ezen az estén, majd a lelkészünk tartott egy spirituális előadást a különböző kultúrákban meglévő összehasonlításokkal.

Szombaton reggel az első csapatépítő alkalomra került sor. Évfolyamonként csoportokba rendeződtünk és ábrázoltuk azt, hogy mit kapott az elmúlt évek során a kollégiumtól, valamint mit adott hozzá. Ezen kívül arra is kitértünk, hogy milyen lesz vajon az Ignác évek múlva. Természetesen, ezt tettük úgy, hogy közben régi történeteket meséltünk, amik olykor hosszúra nyúltak, de annál szórakoztatóbbak voltak, és mindenki számára megmutatta, hogy az Ignác tényleg egy Nagy Család. Ebéd után ellátogatott hozzánk Kolber István, a Demokratikus Koalíció képviselője. A Public Lecture keretében szóba került a párt programja, az ötletek megvalósításának lehetősége, a fiatalok szerepe és felelőssége a társadalomban, Ferenc pápa és a magyar innováció, kutatás-fejlesztés helyzete.

A délután további része a teljes kikapcsolódásé volt. Elmentünk a helyi termálfürdőbe, ahol a víz hatására teljesen elfelejtettük az egész hetes fáradtságot. Jól szórakoztunk, csináltunk sok képet és kipihenten tértünk vissza a szállásra.

Az este megejtettük a SZIK kvíz döntőjét, ahol hatalmas izgalmak voltak, a végén pedig az első három helyezett díjazásban részesült. Ezek után jött az nap egyik fénypontja, a “ki tudja a legjobb paprikás krumplit főzni” elnevezésű verseny. Minden team kapott tűzifát, bográcsot, alapanyagokat a főzéshez, így megmutathatták milyen finom paprikás pityókát is tudnak csinálni. Miután teljesen kifüstölődtünk és számtalanszor könnyeztünk, sikerült mindenkinek elkészítenie a vacsoráját és jóllakva vetettük magunkat bele a buliba.

Másnap kicsit fáradtan ébredtünk ugyan, de változatlan kedvvel. Az utolsó csapatépítésen igazán kellemes élmények érték az embert. Cetlikre írva el kellett mondani pár szóban, hogy kiben mit szeretünk a legjobban és az illető hátára rögzített borítékba dobni. Később, a vonaton már-már elérzékenyülve olvastam a cetliket. Az utolsó program az ebéd előtt természetesen a vasárnapi szentmise volt, amit a szabad ég alatt töltöttünk. A zenekarunk most is, mint mindig, ellátta feladatát és teljes szívéből zenélt. Ezek után mindenki elindult az állomásra, hogy kicsit még kipihenje az esti bulit a délután és készüljön a hétre.

Számomra a hétvégén a visszatekintés adta meg a legnagyobb élményt. Amikor a saját évfolyamommal végigvettük, hogy mit adott nekünk az Ignác a három év alatt, az fenomenális volt. A sztroik, amiket meséltünk egyre jobban csak visszavittek minket a régi időkbe, úgy, hogy tudtuk, még sok van előttünk, amit kaphatunk.

Összességében azt tudom elmondani erről a hétvégéről is, mint bármelyik más közös programunkról. Aki ott volt és átélte, tudja mekkora élmény együtt tölteni ezt a szűk két napot. Kiszakadni egy kicsit a mókuskerékből, beszélgetni, főzni, bulizni, zenélni, táncolni azokkal, akikkel minden nap együtt vagyunk, de mégis ilyenkor egy kicsit még közelebb. Az Ignác egy olyan közösség, ahol ezeket az élményeket a legmélyebben meg tudja élni az ember. Részemről, így a negyedik év közepéhez közeledve csak annyit tudok mondani az Ignácról, minél tovább vagyok itt, annál inkább érzem itthon magam.

kör_logo_fa