Tamás Puskás Díszest reflexió
Idén immáron 19. alkalommal került megrendezésre szakkollégiumunk Díszestje. A május elejei esemény, azt gondolom – jó szívvel mondhatjuk, – hogy remek hangulatban telt, még úgy is, hogy az est egy nem várt fordulatot rejtett magában.
Az idei eseménynek is hasonló volt a célja, mint az eddigi összes többinek: szerettünk volna lehetőséget és teret biztosítani arra, hogy a támogatóink, öregdiákjaink és szakkollégistáink minőségi időt tudjanak egymással tölteni és szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Továbbá szokásosan nem elhanyagolható cél és szempont volt az sem, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legtöbb adományt gyűjthessük, ugyanis minden évben a Díszest alatt befolyó adományok jelentik az Ösztöndíjalapunk egyik legfőbb tartópillérét.
Az esemény már a kapunyitás előtt fél órával egy nem várt csavarral indult szakkollégistáink számára, ugyanis kiderült, hogy a cateringes cég egy félreértés következtében nem tudta kiszállítani a megrendelt ételeket.
Az est egyik szervezőjeként úgy gondolom, ez a hidegzuhany kellett ahhoz, hogy bepillantást tudjunk engedni vendégeinknek abba, hogy mit is jelent valójában Szent Ignác Szakkollégistának (SZIK-esnek) lenni: a hirtelen jött helyzetben is összefogni, és egymásra odafigyelve kihozni az adott helyzetből a legjobbat.
Az összefogásnak és gyors szervezésnek, illetve a szakkollégistáink odaadó munkájának hála vendégeink nem maradtak finom és bőséges vacsora nélkül. Ezúton (is) szeretnénk megköszönni a jezsuita sziget valamennyi dolgozójának is, akik különféle módon járultak hozzá az est sikeréhez.
A Díszest még egy izgalmat tartogatott, ami nem volt más, mint egy csendes licit megrendezése és lebonyolítása. Vendégeinknek lehetősége nyílt licitálni különféle tárgyi dolgokra és szolgáltatásokra, amelyek megvételével szintúgy kollégiumunkat tudták támogatni. A szolgáltatások és tárgyak közül számos érdekes felajánlás érkezett, legyen szó egy különlegesebb Tokaji borról, (melyből kevesebb, mint ötven palack készült), egy személyes Management by Jesus konzultációról és vacsoráról Kiss Ulrich atyával, vagy épp egy több alkalmas pszichológiai tréningről. Ezúton is szeretnénk megköszönni minden kedves jótevőnknek a nagylelkű felajánlásaikat!
Az est során számos tárgy és szolgáltatás kelt el, viszont legnagyobb összegben végül a Kiss Ulrich atyával való személyes MbJ konzultáció és vacsora talált támogatóra, mely felajánlásért különösen is hálásak vagyunk!
Összességében úgy gondolom, hogy egy igen sikeres és jó hangulatú Díszestben lehetett részünk. A számos pozitív visszajelzés vendégeinktől, a szakkollégistáinkban kialakult maradandó élmény, melyet a hirtelen helyzet hozott, és az est során támogatásként befolyt összeg is ezt támasztja alá. Minden egyes adományért és támogatásért őszintén hálásak vagyunk! Bízunk benne, hogy a jövő évi, huszadik Díszest hasonlóan pozitív, ám kevesebb fordulattal járó élményt fog nyújtani mindannyiunk számára.
Káplár Bazil Benedek, a Külügyi team vezetője