Takács Bálint 
A szakmaiság sokat jelenthető „szlogenje” mögé mindig igyekszünk belecsempészni azt a jellemzőt, ami a hivatás sajátja: a szakma elhivatott szeretetét. Aki így beszél munkájáról, ahogy Dávid Gyula tanár úr október 30-án szakkollégiumunkban, olyan nehezen emészthető, sehova sem tehető fogalmakat is érdekesen tár fel a hallgatóságnak, mint a neutrínó, kvantumtér-elmélet vagy a Hubble-törvény. Bár előadásának címe „Az univerzum jövője” volt, jelentősége mégsem csak abban merült ki, hogy három-négy lehetséges forgatókönyvvel is megismerkedhettünk a nagyon távoli fizikai jövendőt illetően. Különlegessége inkább abban mutatkozott meg, hogy elmosván a határokat kötetlen elmélkedés és embert próbáló levezetések között föltárta a világegyetem, a valóság és a fizikuslét szépségeit.