SzakMA x Összszakkollégiumi Bál

Szakkollégiumok aktuális kérdései – Merre van felfelé?

2023. november harmincadikán valósult meg a félév nagy szakmai eseménye egy olyan kérdéskör mentén, amit hiánypótlónak találtunk az utóbbi időszakban.

Októberben fogalmazódott meg a szakmai teamben, hogy jó lenne az ősz nyílt eseménye keretében kicsit kitekinteni a falainkon és a szakmaiságunkat, a működésünket más szakkollégiumokkal együtt megvitatni, hogy új perspektívákat kapjunk.

Nagy örömünkre szolgált, hogy meghívott szakkollégiumi vezetők lelkesen vállalták a felkérésünket. Így ülhetett egy asztal körül

Horváth László az Eötvös Collegiumból, Fábián Áron a Bibó István Szakkollégiumból, Főző Zsolt a Rajk Szakkollégiumból, Szokolics Dániel a Széchenyi István Szakkollégiumból, illetve Nevelős Gábor SJ rektorunk a SZIK-et képviselve.

A kerekasztal beszélgetésnek a Horánszky utca másik végében működő Rajk adta a helyszínét, ahol a rajkos szakkollégisták és az Igazgató Úr vendégszeretetével és előzetes segítségével két órára áttelepedhettünk hozzájuk.

Már ez a gesztus is adott egy szép atmoszférát az eseménynek, hiszen látszódhatott, hogy mindannyian nyitottak vagyunk valamiféle egymás felé fordulásra, párbeszédre. A beszélgetést Tóth-Kuthy Márton, SZIK-es öregdiák moderálta, aki 5 év szakkollégistaság bölcsességével tette fel a tematikus kérdéseket a vezetőknek. A beszélgetést különböző hívószavak mentén szerveztük, amelyek szinte egymásból következően keretezték a kérdéseket.

Sok szó esett a szakkollégiumi mozgalom múltjáról, jelenéről és jövőjéről, ami aktív szakkollégista füllel egyszerre volt elgondolkodtató és motiváló hallani.

Szóba kerültek működési modelljeink, amelyekről kiderült, hogy habár különböznek, de nincsenek éles határok, így sok közös strukturális elemet találtunk a kollégiumok között. Nem is beszélve azokról az elvekről, amelyek mentén szerveződnek a közösségeink.

Hamar beigazolódott tehát, hogy sok gondolat van bennünk, amelyek sokban hasonlítanak. Ilyen például az önkormányzatiság, a társadalmi felelősségvállalás és persze a szakmaiság is. Illetve az ezekből megfogalmazott célok, mint a társadalmi mobilitás segítése vagy egy egyre nyitottabb és elfogadóbb társadalom építése.

Emellett beszélgettünk autonómiáról, és az ezzel járó kihívásokról és célokról. Személyes történetekről és egyéni szakkollégiumi múltról, hiszen fontos megemlíteni, hogy valamennyi vezető igazgatósága előtt szakkollégista szerepben lehetett jelen intézményében. Ez azért volt fontos és lelkesítő számunkra, mert olyan embereket hallgathattunk, akik valódi elköteleződéssel építik tovább alma materüket.

Természetesen a közönség kérdéseire is sor került, így mindannyian meg tudtuk osztani gondolatainkat, felvetéseinket az elhangzottakkal kapcsolatban.

Azt gondolom, rengeteg értékes és motiváló gondolattal távoztunk a Rajkból, és, ahogy már a beszélgetésen is megfogalmazódott mindannyiunkban, lelkesedéssel és nyitottsággal várjuk a folytatást, amire reméljük minél hamarabb sort kerítünk.

Fontos kiemelni, mivel nagy öröm volt számunkra, hogy Chikán Attila, aki kimagasló közgazdasági munkássága mellett a mozgalom egyik meghatározó alakja és vezetője, megtisztelt minket a jelenlétével, és a beszélgetés után válthattunk vele pár szót, ahogy a részt vevő igazgatókkal és rektorokkal is. Így a keretezett részt egy kötetlen beszélgetés követte, ahol egy kis frissítő mellett még személyesebb formában vitathattuk tovább az elhangzott kérdéseket.

Tolnay Sarolta, a Szakmai Team vezetője

Összszakkollégiumi Bál

“Lumos maxima!”

November utolsó napján, a színvonalas szakmai esemény utánra szerveztük meg a SZIK által szervezett Összszakkollégiumi Bált. A hagyományosan megrendezett programunknak idén is a Párbeszéd Háza adott otthont.

Célunk volt, hogy különböző szakkollégiumok kollégistáinak teremtsünk helyet az ismerkedésre, szórakozásra.

Külügyi Teamünk rengeteg munkája volt benne a szervezésben, de ahogy van az ismert mondás: ember tervez, Isten végez.

A szakmai programról visszatérve tapasztaltuk, hogy az év első havazása nem csak az őszi napokat vitte magával, hanem felölelte a nyolcadik kerület egy részének áramellátását is. A bicikli bejárón bejutva azt láttuk, hogy vaksötétben kószálnak a kollégisták az épületben. Míg a szervezők a bál megtartásáról beszélgettek, mi kollégisták, zenét kapcsolva gyűltünk össze egy-egy szobában, és próbáltunk jó hangulatot kelteni, a legtöbbet kihozni a helyzetből. Viszonylag hamar kiderült, hogy már késő lenne lemondani a bulit, ezért nagy sürgés – forgás vette kezdetét. Egyértelmű volt, hogy mindenki segítségére szükség van ahhoz, hogy a körülményekhez képest zökkenőmentes legyen az este.

Előkerestük az összes hangszórót, hosszabbítót, zseblámpát, ami az épületben volt, aki tudott, ismerősöktől kért kölcsön ezt-azt. Így sikeredett egy igazán hangulatos és egyedi programot összehoznunk. A templomból hozott gyertyák fénye teljesen misztikussá varázsolta a folyosókat.

Az este folyamán a tánc és beszélgetések mellett sor került kvízre is, ami a sötétben még mókásabb volt. Engem szintén megmosolyogtatott (és néha persze bosszantott), amikor elvétett pillanatokban szembesültem az áram hiányával, például hogy nem folyik a szenzoros csapból a víz, vagy éppenséggel felhúztam a kabátomat, mert a fűtés sem működött.

Úgy gondolom ezek az ottani kellemetlenségek mindenkinek még aznap megszépültek, és ezek mellett közösen osztozhattunk a vicces pillanatokon is: például a pultosok retinaégető fejlámpás kiszolgálásán vagy a gyertyafényes regisztráción. A bált az érdekességek ellenére is felszabadult, baráti légkör járta át.

Sokféle kimenetele lehetett volna az estének, és szerintem nekünk sikerült a legjobbat kiválasztani. Az eseményünk célja pedig teljesült. Szakkollégisták és ismerőseik, barátaik együtt beszélgethettek, bulizhattak.