kör_logo_fa

„… s ha nem hiszed, járj utána…”

Egy esős május 3-án nincs is jobb, mint a PT-be húzódni, s meleg teát iszogatva, pogácsát rágcsálva Boldizsár Ildikóval beszélgetni. Az ő nyugalma, harmóniája pillanatok alatt bejárta az egész termet, ennek köszönhetően pedig minden addigi feszültség lekerült a hallgatóság válláról.

Az este folyamán beszélgettünk a magyar és más népek meséiről, a műmesékről és a mangákról is. Megtudhattuk például, hogy a mesék eredetileg kifejezetten a mi korosztályunknak szólnak, akik már nem gyerekek, de még csak most tapasztalják a felnőtt létet. A mesékben minden benne van: felölelik az egész életfolyamot a születéstől a halálig, tanításokat hordoznak a párválasztással, csalódottsággal, boldogsággal, kihívásokkal, döntéshelyzetekkel kapcsolatban. A teaház előtt a mesék széleskörű felhasználásáról sem gondolkodtunk, viszont most már tudjuk, hogy a mesék az egyetemi oktatásban, pl. számvitel tanításakor is jól alkalmazhatóak.

Hogy ne csak elméleti síkon beszélgessünk a mesékről, Boldizsár Ildikó elmesélte nekünk a Boszorkány lányai című magyar népmesét. A hallgatóság átélhette a mesehallgatási transzállapotot. Ez egy olyan különleges tudatállapot, amely egyaránt látható az arcot nézve és az agyhullámokat vizsgálva. Ilyenkor az agy mindkét féltekéje dolgozik, kiegyensúlyozódik működése. A mesélő által látott képek a hallgatóság képzeletvilágában is megjelennek.

A mesehallgatást követően teret nyertek a hallgatóság kérdései. Egyre nagyobb izgalommal kezdtük felfejteni a mesei szimbólumokat, igyekeztünk a frissen kapott tudást a személyes életünkre vonatkoztatni. Rájöttünk, hogy férfiként nemcsak a mesében, hanem a valóságban is dönteni kell, valamint hogy nőként nem lehetetlen világszépnek lenni a mindennapokban.

A teaházi beszélgetés gondolatai hosszan gyűrűznek még bennünk. Köszönjük Boldizsár Ildikónak, hogy látókörünket egy ősi világ tudásbázisával tágította!

 

kör_logo_fa