Makk János A november 20-22-i hétvégén megvalósult egy régóta eltervezett utazás: a Szakkollégium Vezetőségének és Diákbizottságának tagjai Marosvásárhelyre utaztak, hogy meglátogassák az ottani Jezsuita Kollégiumot. Mindig is fontos cél volt a közös alapokon nyugvó intézmények kapcsolattartása, amely ebben az évben új lendületet kapott az által, hogy a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok együttműködését mélyítendő ezekkel az ügyekkel külön koordinátor foglalkozik Szentpály Dalma személyében. Rajta kívül a SZIK képviseletében Pintér Melinda tanulmányi vezető, Horváth Ferenc SJ kollégiumi lelkész, Szebellédi Áron diákbizottsági elnök, valamint Hódsági Kristóf DB-alelnök vett részt a hétvégén.
A pénteki este még a több száz kilométeres út, továbbá a hosszú hét testi és lelki fáradalmainak kipihenéséről szólt, de szombat délelőttől egymást követték az új impulzusok: egy délelőtti rövid városnéző sétát követően alkalmunk volt együtt ebédelni Jakabos Barnabás atyával, a marosvásárhelyi kollégium vezetőjével, Mihalkov Ferenc SJ kollégiumi lelkésszel, és Kiss Ulrich atyával, a SZIK egykori rektorával, aki most Marosvásárhelyen tartózkodik. Az ebédlőasztal mellett némi könnyed eszmecsere után az étel mellett komolyabb témák is terítékre kerültek, az együttműködés lehetőségeiről és nehézségeiről osztottuk meg egymással gondolatainkat. Az egymásra szánt időnek és figyelemnek hamar megtermett a gyümölcse: legalább egy, ha nem több lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy miképpen élhetjük meg a mindennapokban azt a „közös fedél” alá tartozást, amit mindkét kollégium jezsuita háttere vetít előre.
A délutáni órákban bejártuk a kollégium épületét is, mely rendhagyó módon egy budapesti bérházhoz hasonlítható leginkább, melyet a közös „gang” köt össze. Örömmel tapasztaltuk a kollégisták vendégszeretetét és nyitottságát, mely még inkább megmutatkozott, mikor a körbevezetés végeztével a kávézóban összegyűlve lehetőség volt egymás mélyebb megismerésére. A formálisabb ismerkedés mellett ily módon szervezett keretek nélkül is volt lehetőség találkozni: egy közös focizás, valamint esti sörözés alkalmával egymás hétköznapibb oldalára is ráláthattunk.
Egy gazdag nap tapasztalataival felvértezve másnap a „gyermekek szentmiséjén” szerzett élmények után jó jezsuita szokás szerint rövid reflexióval zártuk a hétvégét. A megbeszélésből kitűnt, hogy a nagy fizikai távolság ellenére is komoly lendületet kapott mindenki arra, hogy élettel töltsük meg a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok ideáját. Konkrétumok szintjén egyelőre éves találkozókban és kilátásba helyezett újabb látogatásokban nyilvánul ez meg, és minden adott arra, hogy személyes élményeinkből építkezve új útjait találjuk meg a közösségvállalásnak. Jó tudni, hogy a világban járva a legváratlanabb helyeken is megtalálhatjuk az ismerős „jezsuitasziget-atmoszférát”, és hogy hasonlóságainknak örülve, különbözőségeinkből tanulva segíthetjük egymást „a teljesség felé”.