Hertelendy Barnabás 2020. szeptember 11. kora délután, Budapest, Palotanegyed, Jézus Szíve Jezsuita Templom belső kertje. A tégla színű, neoromán templom zöld füves és árnyas udvarán ugyanúgy énekelnek a madarak, mint bármelyik másik napon. A kora őszi meleg napsütésben feszítő kis kék zászlók, a kék lufik, a kihelyezett székek és az oltárként kitett asztalka viszont jelzi, hogy a mai nem egy szokásos péntek délután lesz.
Kis csapatokban lassan szállingóznak az emberek. A hölgyek minden igyekezet nélkül veszik át a dekoráció szerepét, a zakós urak pedig még több eleganciát hoznak magukkal. Az ország minden pontjáról érkeztek még korábban, Sopronból, Veszprémből, Tiszaújvárosból, vagy akár egészen Beregszászból. Zömében huszonéves fiatalok, különböző élettörténettekkel és eltérő szakirányokról. Egy valami mégis közös bennük:
mindannyian az idén harminc éves Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium évnyitó Veni Sancte alkalmára érkeztek.
A szakkollégiumunk minden évet hagyományosan közös Veni Sanctéval kezd, hiszen tudjuk, az a munka, amit mi itt végzünk, egyedül nem végezhető el. Ha nem kérnénk és kapnánk a Szentlélek segítő jelenlétét, esélyünk sem lenne arra, hogy valóban Krisztus jeleként legyünk jelen Budapest és az ország életében.
A Veni Sancte a kérés és Isten felé fordulás mellett persze arról is szól, hogy kicsit megálljunk, magunkba- és körbenézzünk. Mint amikor a hegymászók csúcstámadás előtt még egyszer utoljára megállnak az alaptáborban, úgy mérjük fel ilyenkor, hogy merre tovább, és készülünk fel közösen mi is az előttünk álló év kihívásaira.
Merthogy a Covid és a világ egyéb turbulens eseményeinek árnyékában van mire felkészülni, az egészen biztos. De szerencsére azt is tudjuk, érezzük, hogy van is honnan felkészülni. Az Ignác ugyanis idén, AD 2020-ban ünnepli a harmincéves jubileumát.
Olyan harminc évről van szó, amely alatt létrejött, megerősödött és fejlődésnek indult egy keresztény, egyetemi szakkollégium a fővárosunk közepén. Ennek köszönhetően pedig több száz fiatal értelmiségi kezdhette meg a pályafutását, felvértezve azzal a tapasztalattal, aminek átadására egész intézményünk létrejött. Átfogó tapasztalattal a szakmaiság, a közösség, a társadalmi felelősségvállalás és a lelkiség terén.
Ebből az alkalomból tehát közös szentmisével kezdtük az együttlétet, amelyet Bellovics Gábor SJ, kollégiumi lelkészünk, és Kiss Ulrich SJ, kollégiumunk egykori rektora celebráltak. A misét követően hagyományosan három beszéd hangzik el, így idén is egyet a rektorunk, egyet egy öregdiákunk és egyet pedig a Diákbizottságunk elnöke tartott meg.
A beszédek sorát Dr. Sárvári Balázs, szakkollégiumunk rektora kezdte meg. Beszédét az érzékenység témaköre köré építette. Elmondta, hogy ebben a bonyolult világban fontos, hogy megőrizzük az érzékenységünket mind kifelé, mind befelé.
“Azt gondolom, hogy ennek a közösségnek mindig nagy ereje az érzékenysége. Ennek az érzékenységnek megvan a maga belső oldala, (…) és érzékenyek vagyunk kifelé is.”
Kitért arra, hogy szembe kell néznünk a szakkollégiumi mozgalom kihívásaival is, de ebben a “szűkülő körben” sem vagyunk támasz nélkül, hiszen van legalább három fő erősségünk: az interdiszciplinaritásunk, a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségünk, és ami a legfontosabb: maga a jezsuita rend. A következő évben tehát a jubileumi év mellett egyre nagyobb teret biztosítunk számára.
Utána Aujeszky Nóra, 2019-ben végzett öregdiákunk szólalt fel a közösség előtt. Elmondta, hogy milyen örömmel van jelen megint abban a közösségben, aminek a részeként annak idején olyan sokat kapott. Kifejtette, hogy az olyan helyzetekben, amikor nem tudunk felkészülni arra, ami előttük van, és elvesztünk minden külső támaszt, akkor belülre kell hogy nézzünk, hogy ott találjunk belső fogódzkodókat.
“Mert ha nincsenek külső fogódzkodók, külső segítség, támaszok, olyan keretek, amik eddig meghatározták az életünket, akkor muszáj belülre néznünk. Ez, hogy ha van egy közösség, van egy társ, van ötven társ melletted, akkor sokkal könnyebb.”
Elmondta azt is, hogy azért vagyunk fiatalok, hogy tegyünk, párbeszédben egymással szabadon újítsunk, miközben a saját utunkat járjuk. És hogy mindezt hogyan? A válasz egyszerű: közösségben.
Végül pedig Pudleiner Kristóf, a Diákbizottság elnöke mondott beszédet. Kifejtette, hogy bár kétségkívül problémás időben lett elnök, mégis bizakodva tekint a jövőbe. Elmondta, hogy a probléma valójában nem más, mint az ógörög eredetű problema, vagyis leküzdendő akadály, intellektuális kihívás, kilépés a komfortzónánkból. Ugyanakkor fontos, hogy tudjuk helyén kezelni az ilyen kihívásokat is, ugyanis:
“A kihívás hajszolása, és a megoldandó feladatok halmozása, a személyes fejlődés teljes kiaknázása önmagában nem cél.”
El kell kerülnünk tehát, hogy a kihívások hajkurászása közben kiüresedjünk és “árucikké” váljunk. Ezért is fontos, hogy a mindennapok során ne legyünk olyanok, mint a nemesgázok. Akik bár felül, üvegbúra mögött fényeskednek, mégsem reagálnak a többi atom jelenlétére.
A mi küldetésünk, hogy olyan atomok legyünk, amik kapcsolódnak egymáshoz, és együtt olyan molekulát hozzunk létre, amit külön-külön egyikünk se tudna. Mégpedig azt a molekulát, amit úgy hívunk, hogy Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium. És ha ennek a molekulának ez építésén fáradozunk, akkor a fejlődésünk máris nem lesz öncélú.
A Jubileumi év kapcsán pedig elmondta, hogy:
“Ami a görögök számára ez a 3000 év (amely során megőrizték a nyelvüket és kultúrájukat), olyan számunkra, az Ignácnak, ez a 30 év. Ne felejtsük el mi se ezt az időt és ragadjuk meg az alkalmat, hogy értékeljünk mindent, amit nekünk a SZIK adott.”
Mindemellett pedig az is fontos, hogy a gyorsan múló idő mellett ne legyünk vakok a csodák felismerésére, és legyen időnk arra is, hogy ne csak túléljük, hanem megéljük a saját és a közösségünk életét.
A Veni Sancte persze a közös szentmise és beszédek mellett az együttlétről is szól, ezért a Közösségi Team minden évben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ez a közösségi program is a lehető legjobban sikerüljön.
A különleges helyzetről Saufert Eszter szakkollégista, a Közösségi Team vezetője, így számolt be:
A járványhelyzetet természetesen nem hagytuk figyelmen kívül, ugyanis az eseményt a templomunk kertjében, szabadtéren, kötelező maszkviselés mellett tartottuk. Nem szerettük volna azonban azt, hogy az újraegyesülésünk ünnepe nyomasztó hangulatban teljen, ezért a Közösségi team azt ötölte ki a szakkollégiumi közösségnek, hogy az évnyitónak görög tematikát választanak: ennek megfelelően készítették el a kék-fehér dekorációt és az ínycsiklandó görög salátát és tzatzikit.
A délután formális részéről a kötetlen beszélgetés kellemes átvezetéssel szolgált az esti informális összejövetelre, amely jó hangulatban, görög kvízzel és ügyességi játékokkal telt – méltó és reményteljes indítása volt ez az évünknek.
A cikk szerzője: Tóth-Kuthy Márton, szakkollégista.