Veni Sancte

Különös filozófiája van a tanévnyitó ünnepségeknek: egy olyan időszakban – a nyárvégen- igyekeznek az “elindulás”, “megnyílás” motívumát a középpontba helyezni, mikor minden éppen a lezárulásról szól: vége a jó időnek, a kikapcsolódásnak, a szó szerint vett szabadságnak. Ennek a kényelmetlen ambivalenciának mégis az az eleganciája, hogy mélyről jövő őszinteséget kölcsönöz az együtt kimondott szavaknak: Jöjj, Szentlélek…

Hagyományainknak és igényeinknek megfelelően szentmisével kezdtük a jubileumi, 25. évfordulós ünnepséget. A nagyobbá válás ösztönző, ignáci gondolatisága és a legnagyobbra törtetés ellen óva intő evangéliumi szakasz fölrázó szintézise egy legalább két szemeszterig kitartó fogódzkodó – és egyben szellemi alap, amelyre a szertartást követő beszédek folytonosan tudtak ráépülni. Rektorunk és Diákbizottságunk elnöke körvonalazták azt a cselekvési halmazt, mely a rövidebb és hosszab távok jövőjében vitorlánk duzzasztója lesz. Fölszólalt továbbá az este két díszvendége is, Dr. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság biztosa, és Jean-Marie Carriere SJ, a Jezsuita Menekültszolgálat igazgatója. Beszédük arra irányult, hogy a keresztény szakkollégista missziója nem egyszerűen épületeink falán mutat túl, hanem mindannyiszor a félelmeink emelte barikádokon is.

Az eseményen számos öregdiák és más támogató is megjelent, akiket egy állófogadás keretében vendégeltünk meg. Az este hátralevő részében belső kollégiumi világunk közvetlen, otthonos és baráti légkörének jutott a főszerep. 

A beköltözés átmeneti nyüzsgését tehát formálisan is lezárta a kenyértörés szent mozzanata, az áldás útnakindító ereje, az iránymutató szavak összecsengő egésze és a közösség összekötő szálainak egyre barátibbá, családiasabbá szövődőse. Köszönjük minden kedves vendégünkek a megtisztelő jelenlétet és kérjük az imáikat, hogy az égi és földi szándékok harmonikus összefonódása gyümölcsözőn engedjen teret a félévek kezdésnél is különösebb filozófiájának.