Kampits Bence Nagy lelkesedéssel fogadta szakkollégiumi közösségünk Gál Kinga képviselőasszony meghívását, majd egy kisebb „versenyjelentkezés” után vághattunk neki a két napos brüsszeli kalandnak. Letettük csomagjainkat a szálláson, majd a hajnali indulás okozta viszontagságokból felocsúdva vetettük bele magunkat Brüsszel történelmi belvárosának forgatagába.
Miután elegendő szellemi táplálékot vehettünk magunkhoz, rengeteg információt és érdekességet hallva kísérőnktől (Dorottyától, aki végig velünk volt az út során és talpraesettségével, derűjével nagyon sokat segített a csapatnak), egy kiadós ebéd várt ránk. Fokozva a belga különlegességekkel való ismerkedést, ellátogattunk egy tradicionális csokoládé manufaktúrába. Részt vettünk egy interaktív előadáson is, aminek keretében sokat hallhattunk a csokoládé fajtáiról, elkészítési módjairól, és hogy ne csupán elméleti tudás birtokában távozzunk, kóstolhattunk, sőt, egyik szakkollégistánk még ki is próbálhatta a csokoládékészítés (közel sem egyszerű) fázisait, ami igazán emlékezetessé tette a látogatást.
A szállodába visszatérve, egy kis csendes pihenő után az Európai Parlament látogatóközpontja felé vettük az irányt, ahol egy hihetetlenül dinamikus, interaktív kiállítás keretében ismerkedhettünk az Unió történetével, intézményeivel. A vacsorát a brüsszeli éjszaka feltérképezése követte, amelyről ugyan hely hiányában nem tudok részletekbe menően tudósítani, de nagyon emlékezetes részévé vált az utunknak.
Másnap a bőséges reggeli után ismét az Európai Parlamentbe mentünk, ahol is fogadott minket Gál Kinga képviselő asszony. A személyes beszélgetés során szóba került a határon túli magyarok ügye, Szerbia és Törökország helyzete, illetve kíváncsiak voltunk, milyen eszközökkel tudja egy kiküldött képviselő hatékonyan érvényesíteni a magyar érdekeket. Délután részt vettünk egy Debrecenről szóló kiállítás megnyitóján, amelyen Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is beszédet mondott, majd betekintést nyerhettünk a magyar néppárti delegáció ülésébe. Miután visszatértünk a szállásunkra, rövid pakolást követően már várt is a transzfer, hogy kivigyen minket a repülőtérre.
A hazaúton beszélgetve mindannyian úgy éreztük, hogy (így testközelből) tényleg jobban megismerhettük az uniós munkát, s kicsit jobban ráláthattunk arra, mit is jelent Magyarországot képviselni az Európai Unióban.