Bazsika Eszter „Nem AluSZIK, hanem fut!”
Fenti idézet nem holmi híres szerzőtől származik, hanem csapatunktól, közvetlenül az idei célbaérkezés előtt, cseppet sem kipihenten.
Hogyan is jutottunk el idáig? 2020-ban az Alumni találkozón merült fel az ötlet, hogy a szakkollégisták csapata mellett induljon egy öregdiák csapat is, öregbítve szakkollégiumunk hírnevét. Két sikeres teljesítést (2021, 2022) követően tavaly ősszel ismételten nekiláttunk a csapat összeállításának és az adminisztratív teendőknek.
Az elmúlt két év tapasztalatait felhasználva igyekeztünk összeállítani a 13 fős csapatot, amihez idén először várólistát is készítettünk, ezzel próbálva elkerülni a kétségbeesett kapkodást a bármilyen okból kieső versenyzők pótlására. Majdnem össze is jött, de ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez, így természetesen idén sem úsztuk meg az utolsó utáni pillanatos változtatásokat.
A teljesítéssel kapcsolatban nem fogalmaztunk meg komoly elvárásokat a célbaérkezésen felül, ehhez is igazítottuk a nevezéskor leadott 21 órás szintidőt. Szállást is sikerült találnunk Enyingen, ahonnan az éjszakai szakaszokat teljesítők és a reggeli befutók kényelmesen a váltópontjukra tudtak érkezni.
A rajtunk május 6-án, szombaton nem sokkal 11 óra után volt, ami az egyik legsűrűbb idősávnak számított a verseny folyamán. Külön örvendetes volt, hogy a korábbi évekkel ellentétben most közel teljes létszámmal tudtunk megjelenni a rajtnál és a befutónál is, átadva magunkat annak a felemelő érzésnek, amely ezt az eseményt belengi.
Csapatunk igazán sokszínű háttérrel érkezett, a 13 főből 5 női és 8 férfi futónk volt, a „futómúltat” és felkészülést tekintve pedig még szélesebb skálán mozogtunk, hiszen korábbi maratoni befutók mellett olyan is akadt, aki ezen a versenyen teljesített életében először 5 km-t. Ez adott egy kellemesen vegyes képet, és remek hangulatot, amelynek köszönhetően kb.
90 perccel túlteljesítettük az előzetesen megadott 21 órát, így 19 óra 30 perc alatt sikerült körbeérnünk.
Számomra, mint csapatkapitány számára különösen kedves élmény marad a befutónk, amikor is a görög faluhoz érve a csapat szinte összes tagja velem együtt futotta az utolsó kb. 300 métert. Erről ráadásul videó is készült.
Szeretnék köszönetet mondani minden csapattagnak, aki részt vett a versenyen és segítette a szervezést.
Találkozunk jövőre!
Vékony László (2011-2016-ig szakkollégista)