Hertelendy Barnabás A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium régi, mondhatni Szent István kori hagyománya, hogy minden akadémiai évet egy öt napos nyári táborral kezd. A tábor az év egyik legfontosabb programja, hiszen nyár folyamán a tagjaink diaszpóra szerűen szétszóródnak, dolgoznak vagy éppen nyaralnak a családjukkal. Éppen ezért a tábornak három fő célja van: újra összeszokni, meghatározni a következő év irányát és – ami talán a legfontosabb – befogadni az új szakkollégistákat. Idén ennek a hármas célnak a Királynék városában, Veszprémben tettünk eleget.
,,Nagy izgatottsággal vártam a nyári tábort, hogy mégis mi fog történni ott velünk, elsősökkel. De egy olyan szeretet-közösségbe csöppentünk, ahol ezek a gondolataim egy pillanat alatt elszálltak. Nem éreztem erőltetettnek, hogy ide most tartozni szeretnék, mert befogadtak elsőre, őszinte és természetes volt!”
Csepely Zsófia, szakkollégista 2020-
A szállásunk egy támogatónknak köszönhetően a Padányi Schola Catholicában lehetett, ami tágas tereivel, sportpályájával és központi elhelyezkedésével nem csak hogy kitűnő tábor-központ volt, de a vírus helyzet higiéniai kihívásainak is megfelelt.
A tábort egy balatonkenesei közös strandolás előzte meg, ahova a kollégium harmada el is ment, hogy minél előbb együtt lehessen a többiekkel. Ezután következett a tábor egyik csúcspontja, a vírus helyzet miatt nehézkes korábbi tavaszi félév és nyár után a SZIK tagjai ismét találkozhattak. Este elsős-kvízzel teremtettünk jó hangulatot, majd egy közös beszélgetésen néztünk szembe a Közösség belső helyzetével.
A tábor második napján hivatalos alapokra helyeztük az együttlétünket, megtartottuk az első Közgyűlésünket, ahol a következő évet érintő fontosabb kérdésekkel foglalkoztunk. A hivatalos alkalmat követte a tábor második fénypontja, az elsősök érkezése. Az új évfolyam ilyenkor (is) a kollégium figyelmének középpontjában van, hiszen ez a 16 új személy az, aki friss levegőt, terveket és tüzet hoz a Közösségünkbe.
,,A táborban tapasztalt pozitív élmények közül mindenképpen szeretném kiemelni azt, ahogyan a felsősök viszonyultak hozzánk. Nem a hagyományos szívatásos módszerrel szerettek volna minket a közösségbe integrálni, hanem azzal az őszinte nyitottsággal és szeretettel, amivel felénk fordultak. Ezek a gesztusok akár az utolsó szelet sajt lovagias megosztásában mutatkoztak meg, vagy egy olyan süti formájában, amit érzékenységtől függetlenül mindenki ehetett.”
Fiam Regina, szakkollégista 2020-
Az ismerkedős programok után a focicsapatunk, a SZIKLA, kiválogatta az új tagjait, majd a nyakunkba szedtük a várost, bejárva Veszprém főbb látványosságait. A városnézés után a Szent Mihály székesegyházban vettünk részt közös misén. Az aznapi evangélium, („ (…) te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” / Mt 16,13-20) nagyon hasonlít a SZIK küldetésére, hiszen a mi célunk is az, hogy Istenből merített erővel építsünk együtt egy jobb világot. De hogy a küldetésünket teljesítsük, nekünk is meg kell válaszolnunk Jézus kérdését: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Mert erre a munkára csak akkor lehet vállalkoznunk, ha őt nem csupán egy útnak tartjuk, hanem az egyetlennek, annak, amely biztosan választ és reményt jelent minden ember számára. De ezt a kérdést tovább is vihetjük: minek tartjuk magunkat, a SZIK-et? Ha a SZIK csupán egy a sok közösség közül, akkor nekünk se kell túlmutatni magunkon, ha viszont többnek tartjuk magunkat, akkor arra vagyunk meghívva, hogy vezessünk egy olyan világban, ahol látszólag mindenki másfelé tart. Még szerencse, hogy egy ilyen küldetés mellé ígéretet is kaptunk: „(…) s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”.
Harmadik napon indultunk minden veszprémi nyári program elengedhetetlen állomásához, a vírus miatt magát ténylegesen tengerré kinövő Balatonhoz. A strandról vissza érkezve a következő program már más vizekre kalauzolt minket, hiszen vendégünk volt Navracsics Tibor, az Európa Kulturális Fővárosa 2023 Veszprém projekt megvalósításának koordinálásáért felelős kormánybiztosa. Az egykori Európai Uniós biztos a Public Lecture keretében beszámolt a Veszprém 2023 projektről, az Európai Uniós munkájáról, a brüsszeli helyzetről, az ottani mentalitásbeli, elvi és nyelvi különbségekről, illetve a magyar közéletről is ejtett pár szót.
A Public Lecture után a csapatunk Balatonfüredre utazott, hogy a Végh Családi pincészetben vegyen részt egy balatoni panorámás borkóstolón.
,,Ez egy olyan tábor volt számomra, ami távlatokba mutatott. Megmutatta azt a titkot, amire mindenki vágyik: közösségben lenni. A felelősség vállalás sokszor keserű ízét a szeretettel megfűszerezve igazán finom elegyet kaphattam. Érzelem és értelem, ugratás és komolyság, gyermeki lelkület és felnőttség találkozott szemeinkben, mosolyainkban, szíveinkben. És ez érezhető is volt”
Hencsei Zsombor, szakkollégista 2020-
A tábor negyedik napján kerültek bemutatásra a következő félévben induló új kurzusok, amelyek idén tartják a kiemelkedő minőségüket és változatosságukat. A tanulmányi rendszer kötelező kurzusai mellett tehát idén is széles a választék. Leadership, Asztrofizika, Pszichológia és még sok más témájú kurzus, projekt és nyelvi foglalkozás indul. Az ismertető után a közeli Gizella kilátóhoz kirándultunk el, ahol a természetben mindenki megtalálhatta a hozzá illő elfoglaltságot, ki számháborúban, ki pedig a galaktikus problémák orvoslásában.
Visszaérkezés után megkezdődött a ráhangolódás az esti ünneplésre, hiszen utolsó este hagyományosan együtt mulat és ropja a táncot a SZIK új közössége, hogy aztán a napfelkeltét együtt köszönthessük egy kukás autó társaságában Veszprém egyik legszebb pontjáról, a Benedek hegyről.
A tábor zárása pedig inkább boldog, mintsem szomorú és inkább kezdet, mintsem lezárás. Hiszen most már érezzük, hogy a következő évben történjen bármi, mi itt vagyunk egymásnak, és mivel tudjuk a választ is a jézusi kérdésre, „és ti, kinek tartotok engem?”, együtt olyan sziklán állunk, amin valóban semmilyen hatalom nem vehet erőt.
Egy ilyen esemény, mint a nyári tábor megélése nagyon is szubjektív, hogy ki mit tapasztal és visz el magával ebből a programból, attól is függ, hogy érkezett ide, vagy éppen attól, hogy merre megy. Éppen ezért megszólaltatunk néhány elsős hangot, akik innentől velünk haladnak együtt az úton és egy alumnust is, aki pedig már egyedül megy a megkezdett ösvényen.
,,Örömmel értesítünk, hogy a Felvételi Bizottság és a szakkollégiumi Vezetőség döntése alapján 16 társaddal együtt felvételt nyertél a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba.”- boldogság, várakozás, hála volt bennem, mikor nyár elején ezeket a sorokat olvastam.
Hasonló érzések kavarogtak bennem akkor is, amikor megérkeztem a Horánszky utcába, az elsős napra. Megnyugtató volt számomra, hogy senki sem feszengett, már első perctől úgy viszonyultunk egymáshoz, mintha együtt nőttünk volna fel. Másnap csatlakoztunk a felsőbbévesekhez. Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy sosem felejtük azt a pillanatot, amikor leendő kollégista társaink csupa mosollyal és szeretettel, egy pillantás alatt befogadtak minket a közösségbe.
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” -olvashatjuk Máté evangéliumában. Én kértem az Istentől egy olyan közösséget, ahol egyetemről haza tudok menni, amit otthonomnak nevezhetek. Kerestem egy olyan helyet, ahol szakmailag is fejlődhetek, növekedhetek a hitben. Majd zörgettem a Szent Ignác ajtaján és megnyittatott.
Megérkeztünk, mint leendő kollégisták, de mikor hazafelé buszra, vonatra szálltunk, éreztük, hogy ez több, mint kollégistának lenni. Egy család részesei lettünk.
Agócs Enikő, szakkollégista 2020-
Ha objektíven, programok és események szintjén vizsgálunk egy nyári tábort, akkor fárasztónak, már-már megterhelőnek tűnhet. Azonban egy ilyen alkalom valójában teljesen más hatást vált ki egy szakkollégistából. Újra látni együtt a közösséget, újabb örök emlékeket szerezni, jókat beszélgetni, nevetni, vagy csak egymásra mosolyogni egy-egy program közepette óriási feltöltő erővel bír, lendületet ad, hogy lelkesen és energikusan kezdhessük el az új tanévet.
Öregdiákká válva leginkább ezért a „bónusz feltöltésért” lehetek hálás. Újra átélni a megérkezés varázsát, régi barátokkal nosztalgiázni felejthetetlen élmény, de ugyanúgy különleges tapasztalat megismerni a legújabb évfolyamot, átadni nekik kicsit a SZIK-es életérzést, illetve azt a lángot, amely évekig pörgetett minket is. A programok változatossága és vidámsága, továbbá Veszprém elragadó bája csak még inkább elősegítette, hogy az idei első közös programunk fantasztikusra sikeredjen. Úgy érzem, hogy a remek társas partik, a balatoni fürdőzés, az esti bulizások, az izgalmas és fagyival teli városnézés Veszprémben vagy éppen a lendületes teamgyűlések évek múltán is mosolyra fognak deríteni. Kihagyhatatlan és örök élmény volt, és csak azt kívánhatom minden szikesnek, hogy az új évben még sok lehetőségük legyen találkozni, barátkozni, játszani, illetve közösen fejlődni.
És valahol azt remélem, hogy most már a népes Alumnink tagjaként még azért sokszor csodálhatom e szeretett csapatot. Ahogy pedig egy új közösség részévé válok, én is majd már a közös találkozásokon és programokon munkálkodhatok, ezáltal is tovább táplálva a saját kis szikes lángomat.
Recskó Márk, szakkollégista 2014-2020
A cikk szerzője: Tóth-Kuthy Márton szakkollégista.