Tamás Puskás Ezúttal hagyományos öregdiák-interjúnkban nem egy, hanem több társunkat kérdeztük. Terítéken a Board tagjai, név szerint Csepely Eszter, Gresz Orsolya, Prajczer Petra, Sipka Bence és Solymoskövi Luca. Ők több-kevesebb ideje koordinálják az alumni életét, havi rendszerességgel találkoznak közös ügyeinkkel kapcsolatban. Tevékenységükről és motivációjukról kérdeztünk őket, fogadjátok szeretettel!
Meséljetek pár szóban arról, kik vagytok, merre jártok most az életben!
Csepely Eszter: Kicsit szokatlan kombinációjú egyetemi tanulmányokat választottam. Közgazdász vagyok, gyógyszerész és szerencsés, hogy egy olyan helyen dolgozom, ahol ennek mind hasznát veszem, de új dolgokat is tanulok. Jó érzés itt lenni, Budapesten, közel a barátaimhoz, de szerencsére Veszprémbe is sűrűn látogatok haza.
Gresz Orsolya: Több, mint 15 éve végeztem a SZIK-ben, külsősként, jelenleg ügyvédként dolgozom. 2 éve alapítottam meg a saját irodámat, így a hétköznapok sok kihívást jelentenek. A korábbi évek tapasztalatait felhasználva és saját elképzeléseimet ötvözve próbálom kialakítani a saját stílusomat, rendszeremet és ügyfélkörömet.
Prajczer Petra: Most végzek a tanárképzéssel, így az elmúlt hónapok szakdolgozatírással teltek a tanítás mellett. Sokat jelentett számomra a SZIK után az egyetemi közösségem, a Tanár leszek! Hallgatói Műhely csapata, így vegyes érzések vannak bennem az egyetemi élettől való búcsúval kapcsolatban.
Sipka Bence: Pszichológusként és trénerként dolgozok a hétköznapokban. Párommal nemrég eljegyeztük egymást, így szabadidőmet legfőképp az esküvőszervezés teszi ki. A SZIK alumni boardban az a legfontosabb számomra, hogy képesek legyünk hatékonyan segíteni és támogatni a SZIK-et és az öregdiák közösséget.
Solymoskövi Luca: Szeretek több lábon állni, és szerencsés vagyok, hogy olyan szociális projekteken dolgozhatok amik érdekelnek, most már mondhatni szabadúszóként. Így jelenleg az ELTE szociálpolitika programjában doktorálok, kutatási területem az egyház szerepe a szociális ellátásokban. Kutatási munkatárs vagyok egy alapítványnál és projektmenedzserként segítem a Nem Adom Fel Alapítványt.
Közületek ketten egészen frissen csatlakoztatok a Boardhoz. Eszti, Orsi, miért döntöttetek így? Milyen vágyakkal érkeztetek?
CsE: Az egyetem végeztével szerencsét próbáltam a nagyvilágban, így fizikailag is távolabb kerültem egy számomra kedves emberektől, kollégista társaktól. Visszatérésem Budapestre szép fokozatosra sikerült, s miután berendezkedtem úgy érzem van erőm ennek a nem is olyan kicsi közösségnek a munkáját segíteni. Szeretem megfigyelni hogy működnek csapatok és megkeresni bennünk a helyemet először kisebb, majd kicsit nagyobb feladatok által.
GO: Gyerekkorom óta a cserkészet kötelékében végeztem önkéntes munkát, és bár többször volt kapcsolatom a SZIK alumnival (pl. 2008-as WUJA részvétel), nem fért bele, hogy hosszabb távon aktívan közreműködjek a szervezésben. A tavaszi SZIK-es öregdiákok számára szervezett Management by Jesus szemináriumon találkoztam össze Lucával, aki lelkesen mesélt a munkáról és hívott a csapatba. Mivel a cserkész vállalásaim lassan befejeződtek, örömmel csatlakoztam, hogy visszaadhassak valamit a közösségnek, ami ennyi időn keresztül is bennem élt.
A többiek már jópár éve tagjai a csapatnak. Számotokra mi segít megújulni ebben a tevékenységben?
PP: Számomra hatalmas motivációt jelentett a barcelonai WUJA találkozó, ahol nyolcan képviselhettük a magyar jezsuita oktatási intézmények alumni csapatait. Ide rengetegen eljöttek a világ minden szegletéből, csak azért, mert egyszer jezsuita intézményben tanultak. Nagyon hatott rám ez a megfoghatatlan erő, ami ennyi embert odavonzott. Másrészt jó volt azt látni, hogy mennyire elevenen emlékeztek a külföldi öregdiákok azokra a magyarokra, akik korábban részt vettek ezeken az eseményeken. Kapásból mutogatták mobilon a képeket például Orsiról is, tudták, ki mivel foglalkozik, és lelkesen mesélték, milyen volt Budapesten évekkel ezelőtt.
SB: A jezsuitákkal való bármilyen kapcsolat (legyen az lelkigyakorlat, öregdiákos közösség, vagy alumni board munka) olyan, mint egy forrás, ami újra és újra segít visszatérni a középponthoz, megújulni és feltöltődni. A megújulás maga az öregdiák közösséggel való tevékenység.
SL: Idén év elején az Emmausz program nagyon lelkesített, hogy egy olyan dolog indul el amit a kollégisták és az alumnik közösen szeretnének. Valahol ebben éltem meg leginkább a board lényegi értelmét, hogy az ilyen kezdeményezések egymásra találnak, és megszületnek amire vágynak az emberek. A szeptemberi board találkozón olyan jó volt körülnézni, ahogy Wittmann Ádám mesélt a mentorkodásról, Bence a nyári élményeiről Vietnámban, Petra a WUJA-ról Barcelonában, és ott ült közöttünk Eszter is és Orsi is újonnan. Nekem ez is megújító, hogy igennel válaszoltak a meghívásra, és lelkesen, aktívan csatlakoztak.
Ez az idei év első hírlevele, bizonyára számot vetettetek ti is az elmúlt esztendővel. Alumni szempontból mi volt számotokra 2022 fénypontja?
SB: Egyértelműen a WUJA Barcelonaban. Hihetetlen élmény volt megtapasztalni nemzetközi környezetben, hogy mi jezsuita öregdiákok tényleg összetartozunk. A közös cél, értékek – a jezsuita szellemiség – összeköt.
SL: Számomra 2022 augusztusában – amikor épp avatni készültünk az új alumnikat – az a beszélgetés amiben Bence azt mondta találjam ki, ki lett az új rektor. Nagyon örültem személyesen Gábornak, és annak, hogy jezsuita és hogy olyan öregdiák lett a kollégium vezetője, aki még Kispesten élte meg a szentignácos létet, közösséget. Azt hiszem így 30 évet betöltve ez az intézmény generációkat ölel át, szép távlataink vannak, a jezsuita rektorunk pedig egységet képvisel mindebben.
Egy másik fénypont volt számomra a májusi ECJA találkozó Lisszabonban, a Covid óta nem jártam külföldön, az óceán parti hullámok kárpótoltak mindenért.
Hogy látjátok, milyen lesz az előttünk álló év? Mit vártok legjobban az alumni életében?
GO: Rengeteg ötlettel, energiával érkeztem a csapatba, szeretném a szervezeti fejlődést segíteni, illetve nagy hangsúlyt fektetnék a kommunikációó javítására, hiszen sok öregdiákot nem tudunk elérni. A legjobban a rétegtalálkozókat várom, illetve remélem, lesz lehetőség teljes alumni találkozóra is a közeljövőben!
SL: Igen sok lehetőségünk van arra, hogy elérjük egymáshoz, ez erősödik a rektori együttműködésben, szeretném, hogy a szálak ágas bogas módon szövődhessenek. Várom idén, hogy folytassuk az Emmausz mentor programot, remélem tudjuk majd támogatni a nehéz helyzetben élő szakkollégistákat is az átalakuló Zarnócz Alapítvány segítségével. Van egy vágyam arra, hogy az idén Jubielumi találkozót szervezzünk egy nyár eleji hétvégére, erős jezsuita jelenléttel, érdekes előadókkal, beszélgetésekkel és családi programokkal. Emellett idén szeptemberben Budapest ad otthont az European Confederation of Jesuit Alumni (ECJA) találkozójának, amit a Miskolci Jezsuita Gimnázium Alumnijával szervezünk közösen.
CsE: A nagyobb dolgokat előttem már többen is felvázolták. Ezeket mind csak támogatni tudom, s igyekszem hasznossá tenni magamat, to-do-listekkel, határidős excel táblákkal, hírlevél szerkesztéssel és hasonló nem annyira látványos, de egyformán fontos feladatokkal.
SB: Legfontosabbnak azt tartom, hogy az új rektorunkkal egy jó munkakapcsolatot alakítsunk ki, és megtaláljuk azokat a közös célokat, tevékenységeket és munkaszervezést, ami a leghatékonyabban tudja szolgálni a közösségünket.
Az interjút szerkesztette: Prajczer Petra