D. M. A Kollégium Szakmai Teamje a Public Lecture alkalmai során rendszeresen hív meg neves szakembereket különböző tudományterületekről, alkalmat biztosítva ezzel a tudományok közötti párbeszéd számára is. A márciusi alkalmunkon Bagossy Mátét hallgathattuk meg, aki beszámolt a Közel-Kelet aktualitás helyzetéről, a nemzetközi segítségnyújtó szervezetekről és a munkájáról.
Bagossy Máté tanult több ország egyetemén is, Oxfordtól Kairóig. Tanulmányai és munkája során hat nyelvet sajátított el. Jelenleg a Relief Internationalnél dolgozik, de más szervezetekkel (ACTED, Première Urgence Internationale, Norwegian Refugee Council, IOM) is számos humanitárius és helyreállítási akcióban vett részt olyan országokban, mint Szíria, Libanon, Irán vagy Irak. Ennek köszönhetően rengeteg tapasztalattal rendelkezik azon a téren, hogy hogyan lehet koordinálni egyes gazdasági vagy társadalmi újjáépítést elősegítő projekteket olyan közegben, ahol katonai, vallási és politikai vezetőkkel egyaránt párbeszédet kell folytatni.
A Public Lecture a bevezető után, amit Igari András szakkollégista moderált, kötetlen beszélgetéssel folytatódott, a jelenlévők kérdései és Bagossy Máté válaszai vitték tovább az alkalmat. Bemutatásra került a humanitárius akciók négy fázisa: emergency response, early response, development és preparedness. Máté munkája az „early response” fázishoz kapcsolódik, ami igen tág területet fed le, a segély-szállítmányok szervezésétól a kiosztás megszervezésén át egészen a végrehajtásig.
Kifejtette, hogy ebben a munkában a megfelelő „risk management” elsődleges, hiszen programvezetőként egy teljes csapatért felel, amelynek a feladata lehet például egy gyógyeszköz- vagy ivóvíz-szállítmány eljuttatása a frontvonal közepén ragadt civileknek, akik más segítségre nem számíthatnak. Ilyenkor tisztában kell lenni a lehetséges kockázatokkal és el kell dönteni, hogy mennyit lehet vállalni ezekből, hiszen minden rossz döntés emberéletekbe kerülhet.
A lehetséges problémák természetesen régiónként eltérőek, hiszen eltérő társadalmi struktúrák és kihívások vannak a Közel-Keleten. Ilyen a törzsek helyzete is, szerepük területenként eltérő. Míg Egyiptom, Törökország, Észak-Egyiptom területén és alapvetően a városiasodott vidékeken szerepük nagyon lecsökkent az elmúlt évtizedekben, addig az urbanizálódás előtt álló helyeken a törzsek jelentik még mindig a legfontosabb szociális rendező erőt. Így Szíriában vagy éppen észak-Irakban a katonai/humanitárius akciók alanyai is jellemzően a törzsek, így vezetőikkel kell folytatni a tárgyalásokat és a segítségükkel vagy éppen ellenkezésükkel végezni a humanitárius segítségnyújtást.
Hasonlóan vidéki területen éledezik a kurdok autonómiai törekvése is, akiket gyakran helyi arab törzsek is támogatnak. A kurdok egy csoportja célul tűzte ki nem csupán az autonómia megszerzését, de egy szociálisan igazságosabb, szekularizált és demokratikus elvekkel bíró társadalom kiépítését is. Saját területükön meghonosították a co-presidency gyakorlatát is, ami annyit jelent, hogy a fontosabb társadalmi pozíciókat megkettőzték, és a két pozíció közül az egyiket mindig egy nő, a másikat pedig egy férfi tölti be. A kurdok ezen törekvése talán elősegítené a térség stabilizálódását, de a megvalósítás során maguk is diktatórikus, katonai módszerekkel élnek. Másképpen a megvalósítás azonban nem is volna lehetséges, hiszen a kurdok egyrészt nincsennek mindenhol többségben, továbbá a saját, vallásosabb csoportjaikat is be kell vonniuk a folyamatba. Kérdéses továbbá, hogy az amerikai csapatok kivonása után az ugrásra kész Törökország és a többi érintett állam hagyja-e majd a kurdok további önállósulását.
Napjainkban sokan megkérdőjelezik az NGO nonprofit szervezetek létjogosultságát, de munkájuk azért is szükséges, mert a globális problémák egyre gyarapodnak. Ha az Európa által megtapasztalt menekült válság csak ezek tünete volt, milyen súlyosak lehetnek a háttérben álló igazi okok? Ilyen nagyobb okok közé tartozik a klímaváltozás, a háborúk és a globális egyenlőtlenségek jelenléte. Csak Afganisztánból már többen menekülnek el az éghajlatváltozás miatt, mint fegyveres konfliktusok elől. Az egyre gyakoribb aszályok miatt olyan nagyságú és fontosságú folyók apadtak és apadnak el teljesen, mint amilyen nálunk a Tisza. Ezeknek a problémáknak a megoldása már túlmutat a nemzetállami határokon, megoldásuk csak globális szinten lehetséges.
Megjegyzendő még, hogy már nem csupán az államok összefogása szükséges, de a különböző tudományágak együttműködése is, hiszen csak akkor lehet átfogni ilyen nagyságrendű problémákat, ha például a társadalom-tudományok a természet-tudományokkal együtt, holisztikusan keresnek, majd valósítanak meg megoldásokat.
Bagossy Máté megjegyezte azt is, hogy ha már vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy szabadon gondolkodhatunk, akkor részben kötelességünk is, hogy azt meg is tegyük és gondolkodjunk. Ebben pedig nem jelenthet gondot, ha megoldás keresés közben eltérő vélemények alakulnak ki, hiszen az lenne az érdekes és rosszabb helyzet, ha mindenki teljesen egyformán és egysíkúan gondolkodna.