Hertelendy Barnabás Szakkollégiumunk egyik központi helyisége a konyha, ahol mindig összegyűlik pár ember, és nemcsak az ínycsiklandozó ételek, hanem a jóízű beszélgetések is itt születnek. A Közösségi Team csütörtöki programjának célja pedig pont az volt, hogy lehetőleg mindenki ott legyen a főzőhelyiségben, így különleges kihívást intézett a szakkollégistákhoz: meghirdették az első SZIK főzőversenyt!
Így léptek színre a bátor séfek, akik olyan ígéretes csapatnevekkel vágtak bele a versenyzésbe, mint a L’Azannya, eSZIK, a Vakmerő kanalak, vagy éppen a sokat sejtető “Diétázók Ja nem, csak vicceltünk” csoportja.
A Kommunikáció Team meginterjúvolta a lelkes versenyzőket – gondolataikból párat fel is idézünk a cikk során. Mint kiderült, akadtak régóta összeszokott főzőpárosok, és spontán csoportosulások is.
„Én, Saufert Eszter kértem fel a két általam igen nagyra tartott férfit, azaz a csípős-vicces nyelvű Tóth Márton urat (egyébként munkatársam) és az újító és merész gasztrokalandjairól híres Hertelendy Barnabás urat… Azt gondoltam, a hagyományos, recept nélkül-szívből főzős konyhaművészetemet remekül kiegészíti majd a Tóth-féle szabályszerűség és a Hertelendy-féle merészség.”
“A hátam mögött beszerveztek, és mindenki tudta már, csak én nem, de nagyon örültem neki.”
A menüsor összeállításában nem, csak az elkészítési időben volt megkötés. Pár csapatnál a szezonalitás, máshol egy-egy nemzetiség konyhája dominált, de akadt olyan, aki kifejezetten erre a versenyre álmodott meg egy ételt vagy a titkos családi receptet hívta segítségül. De mit ér a recept, ha nem társul mellé egy kis kreativitás? A verseny alatt ugyanis akadt bőven váratlan helyzet, amit csak leleményességgel lehetett megoldani, hogy végül se a filé, se a szakácsok ne maradjanak a pácban.
„Nagyon meg kellett húzni, hogy elkészüljön minden. Izgalmas volt a véghajrá, igazi főzőshow hangulat volt. De jó érzés volt megtapasztalni, hogy a csapatok mennyire segítik egymást. (Ami azért a legtöbb főzőversenyről nem mondható el).”
„Talán csak annyi veszély fenyegette a tortánkat, hogy a tejszínhabból szerintem többet nassoltunk, mint amennyi végül a tortára került, de még így is bőven jutott dekorra is”
A hangulat viszont mindvégig felhőtlen maradt, és SZIK-es kuktáink kifejezetten élvezték, hogy egy nehéz nap után alkotói tevékenységben teljesedhetnek ki. Nem a pontszámok elszánt hajszolása, sokkal inkább a barátokkal való közös szórakozás élménye volt meghatározó a csapatokban.
A fogásokat a SZIK legnagyobb ínyenceit összefogó zsűri értékelte, akik korábban már kipróbálták magukat főzőversenyen, sőt, egyikük több héten át egyedül főzött tizenötödmagára egy önkéntesség alkalmával. Szempontrendszerükben a tálalás, textúra, komplexitás és az ízhatás kaptak szerepet. Tálalás és íz terén nagyon meg voltak elégedve, értékeléseik alapján leginkább a textúra volt a fejlesztendő terület, azonban még a sokat látott gourmanokat is sikerült meglepni:
„Ez egy zabkekszes alapra halmozott, mascarponés-sütőtökös krém, a tetején egy fél kocka étcsokoládéval. Engem is meglepett, hogy egy a számtalan különféle íz mennyire jó végeredményt ad, ha találkozik egymással.”
Nagy kedvencük volt a kaliforniai paprikába töltött, mézes-mustáros csirkemell, fetasajttal megbolondítva. A feltálalt ételeket nemcsak a zsűri, hanem a nézőként résztvevő szakkollégisták is megkóstolhatták. Számított az ő szavuk is, hiszen a verseny dobogósai mellé ők választhatták ki a közönségdíjas ételsort.
A program végén a zsűri kihirdette a díjazottakat: a VakMerőKanalak Aranymixer minősítést, az eSZIK Ezüsttepsi minősítést, a Diétázók Bronzklopfoló minősítést kaptak, különdíjas lett a sütőtökös pite, a közönségdíjat pedig töltött kaliforniai paprika nyerte el.
Az eredményhirdetés után pedig végérvényesen egy felszabadult lakomába csapott át a program. Köszönjük a Közteamnek a szervezést, a zsűrinek a szakértői munkát, a szakkollégistáknak pedig lelkesedésüket, ami minden program sava-borsát adja!
A cikk szerzője Mossóczy Katinka