Armin Vincentius Fábian Az idei őszi félév egyik legsikeresebb projektje Szakkollégiumunkban a SZIKsong nevezetű kezdeményezés. Janka Györgyöt, a projekt főszervezőjét kérdeztük.
Talán három koncert után kijelenthető, hogy nagy sikert aratott ebben a félévben az általad vezényelt SZIKsong projekt. Honnan támadt benned az ötlet, és miért tartottad fontosnak, hogy a kollégium falain belül egy hasonló kezdeményezésen dolgozz?
A SZIKsong ötlete akkor kelt életre, amikor a tanulmányi rendszerünkbe bekerült a „Nagy Bumm” kategória [szerk. a „Nagy Bumm” a legalább 6 lezárt félévvel rendelkező kollégisták által kitalált saját kollégiumi projekt]. Itt vált világossá számomra, hogy olyasvalamit kell létrehozni, ami több egyszerű hallgatói tevékenységnél, illetve a Szakkollégium hírnevét is terjeszti. A projektet egy hasonló jellegű koncertsorozat, a Sofar Sounds ihlette: a cél egy bensőséges hangulatú, akusztikus jellegű, minőségi zenei élmény létrehozása volt havi egy alkalommal. Ez gyakorlatilag fórumteremtés, mely keretén belül a hallgatók és érdeklődők minőségi, kulturális alkalmon vehetnek részt, találkozhatnak velünk, hallhatnak a Szakkollégiumról, illetve kikapcsolhatnak a hét közepén.
Az Ignácosok rendszeresen publikálnak, dobogós TDK és OTDK eredményeket hoznak haza, dübörög a TudományON, az évente megjelenő Studia tanulmánykötet, így a szakmai hírnév és elismertség terén úgy láttam, nincs annyi tennivaló. A művészetek és kultúra terén annál inkább!
Ének-szakos tanárjelöltként szívügyemnek éreztem ezt, így jött a művészi arcunk markánsabb kidomborításának és a koncertsorozatnak a gondolata. Együtt élünk rendkívül muzikális, tehetségesnél tehetségesebb emberekkel, adjunk nekik lehetőséget, hogy kipróbálják magukat! Nyissunk a világ felé, és osszuk ezt meg külsős barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy bárkivel, akit megszólít és érdekelhet az ilyesfajta zene.
Egy zenei programon keresztül egy sokkal emberközelibb, bárki számára közérthető oldalunkat mutathatjuk meg a világnak nyelvtől és hovatartozástól függetlenül. Szép példája ennek, hogy külföldi albérlőink is visszatérő vendégei voltak a SZIKsongnak.
Mesélj nekünk a szervezői teendőkről. Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Bevallom őszintén, mikor kitaláltam a SZIKsong-ot, nem gondoltam, hogy a megvalósítás ennyi teendővel fog járni. Az ember azt hinné, hogy egy kis zenélgetés nem egy nagy ördöngösség, azonban mindenkit ki kell ábrándítanom. Projektvezetőként a legnagyobb kihívás az volt, hogy mindenre is gondoljon az ember. A koncert nem csak abból áll, hogy az emberek bejönnek egy berendezett terembe, ahol összerakott hangosítás, étel-ital várja őket… legalábbis nem a közönség részéről. A kapcsolattartástól kezdve a bevásárláson, online marketingen, regisztráción, pultozáson keresztül a pakolásig és a takarításig mindent nekünk, projekttagokak kellett lebonyolítanunk. A legnagyobb kihívás mindezen feladatok kézben tartása és delegálása volt.
Számodra mi az eddigi estek legnagyobb tanulsága, illetve legkedvesebb tapasztalata?
A legnagyobb tanulság azt hiszem, az volt, hogy az embernek meg kell tanulni kevésbé ráfeszülnie a dolgokra, és jobban ráhagyatkoznia a Jóisten támogatására. Sajnos én elég izgulós típus vagyok, úgyhogy a koncertek kezdete előtt mindig nagyon stresszeltem, hogy vajon eljönnek-e annyian, amennyien regisztráltak, elég lesz-e az étel-ital, jó lesz-e a hangosítás. Hát még mennyire izgultam mikor én is fellépő voltam… Az volt aztán az igazi adrenalin-bomba!
De ezek mind felesleges feszültségek voltak, hiszen valahogyan mindig megteltek a székek, szépen zajlottak a koncertek, mindhárom alkalommal éjszakába nyúló beszélgetésekkel és hazatérni hajnalig nem akaró vendégsereggel. Ott állt mögöttem a 10 tagú team is, akikre mindig számíthattam, amikor tennivaló vagy feladat volt, a jelenlétük és bíztatásuk sokat adott a projekt során, hálás vagyok ezért nekik.
A legkedvesebb tapasztalat számomra a Jézus Szíve Jezsuita Templommal való együttműködés volt. Valahol nem is értem, miért nem volt korábban példa ilyen jellegű összefogásra az Ignác és a Templom között… Rengeteg szellemi és anyagi támogatást kaptunk tőlük, háromszor is biztosították számunkra a helyszínt, a második koncertet a Jezsuita Tizenhatos programsorozatba is beleszőttük. Bízom benne, hogy a Templomnak is jó lehetőség volt, hogy havonta megközelítőleg 100 fiatalt elhoztunk hozzájuk az altemplomba, eljöttek a Mária utcába, látták, mi van itt.
Tervben van-e a kezdeményezés folytatása? El tudsz-e árulni bármilyen részletet az érdeklődők számára?
Én személy szerint nagyon szeretném, ha folytatódna a SZIKsong. Nagy élmény volt, hogy az ötlet valósággá válik, hogy emberek összefognak és szeretik, magukénak érzik. Ahhoz pedig túl sok pozitív visszajelzést és véleményt kaptunk, hogy hagyjuk egyszerűen elsikkadni a dolgot. Igazából a kapacitásainkat, a projekt kereteit és a formáját kell átgondolnunk, hogy maradjon-e így. Az is felmerült bennünk, hogy a második félévben sok kicsi helyett egy, de még nagyobb „Bumm-ot” tervezzünk. ez még a jövő zenéje, de arról biztosíthatok mindenkit, hogy hallani fognak még a SZIKsongról!