Finta Mária A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium 2018 tavaszán három alkalmas művész-beszélgetéssorozatot indít. Első vendégeink Szabó Borbála írónő és Nényei Pál író voltak. A találkozásról, a művészetről, a művészek magyarországi helyzetéről a program főszervezőjét, Aujeszky Nóra szakkollégistánkat kérdeztük.
Mi a programsorozat célja? Miért tartod fontosnak, hogy a művészet is jelen legyen a szakkollégium életében?
Célunk, hogy teret adjunk a művészetnek a mindennapjainkban az eddig megélt formákon túl – hiszen a művészet jelen van a SZIK-ben akkor is, amikor kínai filmklubot tartunk, vagy amikor egy kurzus keretében közösen kortárs kiállításra megyünk, vagy akár csak egy éppen olvasott könyvről mesélünk valakinek. Úgy gondolom, hogy a világra való nyitottságunkból, ami szakkollégistává (is) tesz bennünket, fakad a művészet állandó kérdésfeltevésének, teremtésének, szépségének szeretete is. Így a szakkollégisták kérésére nagy örömmel kerestük annak a lehetőségét, hogy meghívjunk művészeket magunkhoz, hasonlóan a közéleti meghívottjainkkal folytatott beszélgetésekhez. A lehetőségből szeretnénk minél többet kihozni, így döntöttünk a három alkalmas sorozat mellett. Egyébként a közélet és a művészet összekapcsolódik, Alexander Meiklejohn filozófus, a szólásszabadság kiemelkedő alakja fogalmazta meg, hogy a demokratikus működésben való jó döntések meghozatalához elengedhetetlen a művészet, mely változatos formájában hozzájárul ahhoz a komplex látásmódhoz, aminek kialakítására mi is törekszünk a szakkollégiumban.
Milyen gondolat ragadott meg igazán az est folyamán? Mit viszel magaddal a Szabó Borbálával és Nényei Pállal való találkozásból?
Energikusság, valódi jelenlét és őszinteség – semmi máz, semmi hókuszpókusz. A művészetről mint olyanról alkotott ködös társadalmi elképzeléseket humorosan és bölcsen ködtelenítette Nényei Pál. „Blöff” – véleményezte a művészetnek azt a megközelítését, ami elérhetetlen magaslatokban és a (sokszor valódi érték nélküli) bármibe belelátható, „mély” értelmezést követi. Irodalomtanárként mindig a művet helyezi középpontba, jól beszéli a kamaszok nyelvét, minket is többször megnevettetett az est során. Szabó Borbála mesélt a dramaturgi szemléletről, a szövegek többsíkú jelentéséről – amikor a szöveg alapjelentésén túl elhelyez a műben mélyebb jelentéstartalmakat is az értő fülnek -, a Bánk bán mai helyzetre való újrafordításáról és színpadra helyezéséről, a színészként indult íróvá válásáról, valamint hitéről is. Minden kérdésünkre készségesen válaszoltak, meséltek a házasságukról is, ami – mint kifejtették – ugyan lehetetlen küldetésnek tűnik minden esetben, de számunkra hitelességük jó példát adott – háromgyerekes szülőkként is élcelődtek egymással, valamint az is szóba került, hogy inspirálják egymás munkáját. A végtelenül hiteles és őszinte művészet és életfelfogás az, ami igazán megragadott, valamint az elhatározás, hogy szeretném megnézni őket a darabjukban.
Művészettel foglalkozni kiváltság, ugyanakkor sokszor felmerül az egzisztenciális bizonytalanság kérdésköre. Hogyan lehet művészként boldogulni Magyarországon? Mi derült ki a beszélgetésből?
Elhangzott a beszélgetés során, hogy a művészlét is egy szakma, Szabó Borbála és Nényei Pál számára teljesen természetes, hogy nekik az irodalom a szakmájuk, és ezt változatos formában művelik. Mindketten praktikusan gondolkoznak, két lábbal a földön is tudnak szárnyalni, így nemcsak boldogulnak, hanem jól is érzik magukat. Egy klasszikus formája a művészi munkának az oktatás: Nényei Pál a Piarista Gimnázium irodalomtanára, és emellett Az irodalom visszavág újraértelmezett irodalomtankönyv-sorozatán is dolgozik: egyszerre ír és tanít. Szabó Borbála színészkedik is, ír drámákat, prózát, és most egy televíziós sorozat forgatókönyvén dolgozik – mindketten megtalálják azokat a lehetőségeket, melyek a hétköznapokban körülveszik őket, és láthatóan jól érzik magukat bármelyik szerepben. Hab a tortán, hogy közösen játszanak Borbála színdarabjában, a Szülői értekezletben.
Amennyiben nem titok, megosztanád velünk, hogy a következő két alkalom során kikkel találkozhatunk?
Még egyeztetünk a két meghívottunkkal, de nemsokára kiderül a második személy. Érdemes figyelni a SZIK Facebook-oldalát.
Mi a teendő akkor, hogyha valaki nem szakkollégista, mégis érdeklődik a program iránt? Ő is részt vehet az eseményen?
Nagy szeretettel várjuk! Az esemény nyitott minden szakkollégista és minden érdeklődő egyetemista, barát, ismerős számára – bárkit szívesen látunk, örömmel osztjuk meg a közös élményt.
Mit jelent számodra a művészet és mennyire van jelen az életedben, a mindennapjaidban?
Számomra a művészet muníció és inspiráció, ami lelkesít és gondolkodásra késztet – Embernek érzem magam, ha a művészet része az életemnek. Az utóbbi időben a filmművészet érdekel leginkább, de egy-egy vers/versszakasz is meg tud érinteni, illetve a táncművészet, amit a test és a lélek közös önkifejezésének és harmóniájának látok (ez utóbbit próbálgatom is). A felemelő, lélekre gyakorolt hatásától lesz számomra valami művészi értékű, a legutóbb felfedezett ilyen terület számomra a szakkollégium borkurzusán felmerülő illatok-ízek érzékelésének a művészete.
Kádárkuti Emese