Makk János Idén az október 23-i forradalom és szabadságharc megemlékezésére rendhagyó módon kerítettünk sort: a Jezsuita Rend kommunista elnyomás alatti tevékenységéről és megpróbáltatásairól hallhattuk Dr. Bánkuti Gábor egyetemi adjunktus előadását a Szakmai Team szervezésében.
Megtudtuk, hogy a diktatúra évei alatt más-más stratégiát kellett követnie a Rendnek a fennmaradáshoz, többször kellett újraértelmezni küldetését.
A Jezsuita Rendet a második világháború után és 1948 decembere között szociális optimizmus jellemezte az új korszak lehetőségeiben a kereszténység új tavaszát várva. „Modus vivendi” mottóval leírva a továbbélés módját keresték, a lehetőségekből kihozva a maximumot. Mindszenty bíboros letartóztatása után azonban a „non possumus” (nem tudunk) szavakkal kifejezve az ellenállás volt a Rend egyetlen lehetősége, az együttműködés teljes ellehetetlenülése, az intranzigencia. Ez az időszak a katakomba egyház létrejötte, Pálos Antal szerzetes működésének korszaka. Majd 1955-ben a „modus non moriendi” (nem meghalni) jelszavával a diktatúra racionalizálása kezdődött a Rend részéről, az intézményes jellegű képviselet az államban Kollár Ferenc szerzetes által. Hallhattunk többek között Csávossy Elemér szerzetesről, aki a katakomba-lét elvi és gyakorlati megalapozásában tevékenykedett, ő mondta, hogy: „Szerzetesek voltunk, vagyunk és maradunk”.
Az 1956. október 23-i eseményeket követően is jelen voltak a jezsuiták, október 28-án már meg is jelent a Szív újság első száma, ami programadással kezdődött, leírta, hogy mi a teendő ebben az új helyzetben (szolidáris társadalom kialakítása, a bíboros jogainak helyreállítása, az iskolák szerepének fontossága stb.). Hamar megérezték, hogy a szabadság nem tart sokáig, így ki tudták menekíteni a fiatal novíciusokat nyugatra.
Bánkuti professzor úr izgalmas részletekkel elevenítette meg a történelmet, például megtudtuk, hogy a kistarcsai internálótáborban titkos szeminárium működött Mócsy Imre atya vezetésével, ami világszámnak hat a kommunista diktatúrák történelmében.
Az előadás végén feltehettük kérdéseinket, beszélgettünk az eltérő véleményekről, megtudtuk, hogy milyen gazdag a jezsuita levéltár, és további kutatásokról is szó esett.
Bánkuti professzor úr kimagasló és példaértékű embereket állított elénk a múltból, akiknek arcát megjegyeztük, történeteit pedig magunkkal visszük. Köszönjük professzor úrnak az előadást és a Szakmai Teamnek a szervezést!
Aujeszky Nóra
