„Isten minden hatalmát a kezünkbe adta” – Henri Boulad atyával beszélgettünk

Március 23-án immár harmadszor látogatott el szakkollégiumunkba Henri Boulad, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében megossza velünk tudását és véleményét Európa jövőjéről, a papi hivatásról, és nemrég felvett magyar állampolgárságáról.

„Három okom volt rá, hogy magyar állampolgár legyek. Először is így volt praktikus, mert magyar állampolgárként könnyebben utazgathatok Európában” – nevetett Boulad atya, mikor a beszélgetés vezetője, Topál Dániel erről kérdezte. „Másodszor: mert Magyarországon úgy ismernek és szeretnek, ahogy egyetlen másik országban sem. Harmadszor, mert úgy vélem, Orbán Viktor gondolkodása az Európai Unióról a legcélravezetőbb, és ezt kifejezésre akartam juttatni. Az Európai Unió koncepciója ugyanis – bár kezdetben nagyon örültem neki – hamar félrecsúszott, és Orbán Viktor az elsők között állt ki az EU diktátorsága ellen.”
Henri Boulad ugyanakkor azt is hangsúlyozta: nem tartozik egyetlen politikai párthoz sem.

„Nem szeretném, ha bárki azzal vagdalkozna, hogy lám-lám, Boulad atya is baloldali vagy jobboldali. Nem. Én középen állok.”

Legfontosabb üzenete azonban az volt, hogy a jövőnk, egész Európa jövője a mi kezünkben van. Nem győzte kiemelni, hogy a saját döntéseinken múlik, hogy az iszlám vallás teljesen leválthatja-e a kereszténységet, hogy a most borotvaélen táncoló Európának mi lesz a sorsa az elkövetkező harminc évben. Arra a kérdésre, hol van ilyenkor Isten, így felelt:

„Isten! Istenhez mindig úgy imádkozunk, mintha ő oldana meg mindent. Nem! Isten nekünk adta minden erejét, adott kezet, lábat, fület, szemet, lehetőségeket. Mindenünk megvan, hogy változást hozzunk, és csakis a mi felelősségünk, hogy hogyan élünk Isten ajándékaival.”

Végül papi hivatásáról mesélt nekünk. „Isten megkérdezte tőlem: jobban szeretsz minden másnál? Időbe telt, de végül megértettem: mindent oda kell adnom Neki. Ahhoz, hogy valaki a vallásos élet útjára lépjen, magas árat kell fizetnie. Nem könnyű, sőt, nagyon nehéz otthagyni mindent, és követni az Urat. Mégis, százszor megéri.”