Alumni kirándulás 2014

A “meglepetések kirándulása” volt a november 15-ei. Az első meglepetés, hogy családias hangulatú kiránduláson a legifjabb generáció milyen nagy százalékban képviseltette magát. A második – valóban kellemes – meglepetés, hogy a késő őszi időpont szívmelengető napsütést hoz, az idei év talán utolsó nyárias napját – még ha “vénasszonyos” kiadásban is. Az utolsó – és véleményem szerint a legfigyelemreméltóbb – meglepetés, hogy olyan felnőtt emberek, “ex-kollégisták”, akik adott esetben évek óta nem látták egymást, mert úgymond “szétszórta őket az élet” (külföldön dolgoztak, családot alapítottak, doktorrá avatódtak, vagy egyszerűen csak élték a maguk saját életét), szóval akik legfeljebb a facebook-on keresztül értesültek bizonyos fejleményekről egymással kapcsolatban, már a első emelkedő után “fel tudták venni a fonalat”, és onnét folytatni régi beszélgetéseket (nem felületes témákról), ahol annak idején rajtuk kívül álló okokból abbahagyták… Ha van értelme az Alumnihoz hasonló “céheknek”, akkor ez valami ilyesmi lenne – túl a puszta érdekszövetségen és az ember alaptermészetéhez tartozó múltidéző- nosztalgiázó, önmaga történetét a közös emlékek mentén “megköltő” beállítódáson. Mindezek után egy személyes (és egyben közös) emlék-mozaikkal szeretném megvilágítani a kirándulás hangulatát.

Kellemes, gyermek-kompatibilis séta után (miután a rangidős – 4 éves – Luca-nagylány megmondta, hogy az ösvény mentén található gödröcskéket “víznyelőnek” hívják, természetesen minden példánynál meg kellett állni, és bunkeresdit játszani…) felértünk a Makovecz Imre-tervezte kilátóhoz, és egy kellemes másfél órát töltöttünk a gondosan kialakított tűzrakóhely mellett. Iló-kislány megkérdezi api-apájától (vagyis tőlem): “de mért jöttünk fel ide ilyen hosszan, ha most vissza kell menni”? Mire a nem kevésbé filozofikus válasz: “Lányom, nem a cél a lényeg, hanem az út maga.” (A gordiuszi csomó, Dorkának és Bercinek hála, végül egy kiadós avarcsatában oldódott fel).

Reméljük a jövőben is lesz lehetőség hasonló találkozásokra, beszélgetésekre, baráti együttlétekre az egykori szoba- és kollégistatársakkal.

Hojdák Gergő

öregdiák