Finta Mária 2017. november 27-én Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, az Európai Tehetségtanács elnöke látogatott el hozzánk. Tartalmas előadásának központi kérdésfeltevése: hogyan lehet valódi élettel megtölteni az előttünk álló éveket? A válasz mindenki számára egyedi, ugyanakkor Péter gondolatai segítik az eligazodást, iránytűként szolgálnak.
A boldogság definíciójának megfogalmazásához számos módon lehet közelíteni. A kereszténység szerint a boldogság kulcsa a tiszta, békeszerető, engedelmes, méltányos és egyben irgalmas bölcsesség. A buddhista források a bölcs ember olyan életvándorlásáról írnak, mely során nem jelenik meg a másoktól történő elvétel. Sőt, a bölcs ember azáltal, hogy gazdagodik belső értékeiben, másoknak is adhat. A boldogságot értelmezhetjük a mások boldogságáért végzett munka melléktermékeként.
Hogyan döntünk? Milyen tényezők befolyásolnak minket? Döntéseinket nagyon gyakran érzelmi alapokon hozzuk meg. Vajon ez azt jelenti, hogy ki vagyunk szolgáltatva érzéseinknek? Fontos tudatosítani, hogy jó és rossz érzelmek egyaránt léteznek. A szorongás, a belső feszültség korlátozza az embert, leszűkíti mozgásterét, nem engedi, hogy lénye teljes valójában tündököljön. Ugyanakkor a skála másik végén sem érdemes sokat időzni. Könnyű az élvezetek rabjává válni, melyek épp úgy megkötik az ember kezét, mint a félelem. Kiegyensúlyozott érzelmeken keresztül vezet az út a bölcsességhez.
Az előadás során szóba került a közösségi döntés fontossága. Amennyiben szokványos információhoz jutunk, múltbéli tapasztalataink alapján gyors és erős választ adunk. A teljesen új információ egészen másképp hat, hiszen a véleményformálók egyet nem értése következtében szétterjed az egész rendszerben, és rákényszeríti a közösséget az egyeztetést igénylő, demokratikus válaszra. A folyamat lassú, ugyanakkor rendkívül eredményes, hiszen nem ragad le az első ötletnél, számos vélemény ütköztetésére ad lehetőséget, megteremtve ezzel a tömegek bölcsességét.
A fehérjék, valamint az idegsejtek működése rendkívüli hasonlóságot mutat döntéseink meghozatalának folyamatával. A deliberatív demokrácia, a demokratikus döntéshozatal tehát nem morális alapállás kérdése, nem emberi találmány, hanem evolúciós termék.
Bölcs döntések meghozatalához szükségünk van kreativitásra. A kreatív ember rendelkezik a nézőpontváltás képességével, amely által könnyebben megért másokat; a szerepváltás képességével, mely a konfliktusok megoldásához ad segítséget; a „Big Picture” meglátásának képességével, melynek köszönhetően képes felfedezni a közös jót.
Daniel Kahneman pszichológus az emberi gondolkodás két módját különbözteti meg: a gyors és a lassú, mély gondolkodást. Utóbbi lényege abban áll, hogy nincsen azonnal döntéshozatal. Az egyén elmereng, ütközteti az összegyűjtött információkat, új megoldások után kutat, megosztja másokkal gondolatait, mely megteremti a lehetőséget a társadalmi tudás mozgósítására.
Az előadás során megismertük a sikeres döntés két hálózatos alapelvét. A hálózatos hídszerep, a hídképzés lényege abban áll, hogy szorosabb kapcsolatok esetén hatékonyabb válaszok születnek. Az innovátorok általában hidak, akik az emberi tudástartalom két távoli szeletének összekötésén dolgoznak. Hogyan válhatunk mi is hálózatos hidakká? Komfortzónánk elhagyása, pozitív érzelmek terjesztése, a mosoly, a csendes évtizedes derű mind-mind segítségünkre lehetnek.
A hídképzés mellett az alázatos figyelem és a bátor futás bölcs váltogatása is meghatározó. Vannak időszakok, amelyek a gondolkodásról, az elmélkedésről szólnak, máskor viszont úgy kell futnunk, mint a nyúl. Ám egyik állapotban sem érdemes megragadni. Futás közben meg kell állni és fel kell tenni magunknak a kérdést: hová jutottam a futással? Hogyan hat a világra a futásom? Merre fussak tovább? Talán visszafelé? Vagy jó az az irány, amerre elindultam?
Hogyan juttathat el minket az alázat a bölcsességhez? Ahhoz, hogy választ kapjunk, érdemes megvizsgálni, hogy mit is jelent az alázat.
Az alázat magában foglalja az elfogadás képességét, a másik iránti figyelmet és a világra való nyitottságot. Az alázat tehát nem arról szól, hogy kisebbnek gondoljuk önmagunkat, hanem arról, hogy kevesebbet gondolkodunk önmagunkról. Az alázatos ember megérik arra, hogy feltegye magában a kérdést: vajon mire van szüksége belőlem a világnak?
Az eseményt szervezte Fábian Armin Vincentius szakkollégista.
Kádárkuti Emese