Radics Ottó 2012. november 23-án került megrendezésre a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium XXIV. szimpóziuma, közös rendezésben az ELTE Konfuciusz Intézettel.
A rendezvényre, amely a napjainkban egyre jelentősebb gazdasági szerepet betöltő Kínát és a kínai vállalatoknál való munkavállalást kívánta megismertetni a résztvevőkkel, a Párbeszéd Háza konferenciatermében került sor. Neves szakemberek igyekeztek lerántani a leplet erről a gyorsan változó, a nyugat számára még mindig titokzatos országról, megdönteni a sztereotípiákat és közelebb hozni a kínai kultúrát az érdeklődőkhöz.
A Sárkány leleplezése – Kína valódi arca címet viselő konferenciára sok vendég ellátogatott. A szimpózium elsődleges célja az előítéletek és a tévhitek lebontása, a kínai munkavállalás és kultúra bemutatása volt, amit négy kerekasztal-beszélgetés segített. A kerekasztal beszélgetések különböző témákat öleltek fel (Kína a médiában, munkakapcsolatban Kínával, Kína változásának sebessége és a Kínáról alkotott kép a kelet-ázsiai régióban), amelyek mind-mind segítettek e távoli, hatalmas és egyre nagyobb gazdasági erővel rendelkező ország jobb megismerésében.
A konferenciát Yu Ying, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének politikai és sajtó attaséja köszöntő szavai nyitották meg. Yu Ying kiemelte, hogy Kínát számos tekintetben kettősség jellemzi, ezért nehéz néhány szóval leírni, ez a szimpózium azonban kiváló kezdeményezés az ország jobb megismerésére. A világ minden része felé nyitó Kína fontosnak tartja megismertetni magát a külföldiekkel, így ösztöndíjakat, cserekapcsolatokat nyújt a magyar fiatalok számára is. Az attasét a Szakkollégium rektora, Feledy Botond, majd Salát Gergely, az ELTE Kínai Tanszékének adjunktusának megnyitó szavai követték.
A szimpózium első kerekasztal-beszélgetése során a Kínáról Nyugaton kialakult negatív benyomásokról és előítéletekről beszélgetett Salát Gergely, Hankó Viktor, a GB Times-Klasszik Rádió 92.1 szerkesztője, és Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója.
A beszélgetés során kiderült, hogy a negatív kép több okra vezethető vissza, kezdve az 1960-as, ’70-es évek világpolitikai helyzetétől, amikor a Szovjetunió elidegenedett a szintén kommunista Kínától. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a szovjet befolyás alá tartozó Magyarországon is ellenérzésekkel fordultak Kína, a kínai áruk és a rendszerváltozás környékén hazánkba betelepülő kínaiak felé. Kína egy erős, egységes, gyorsan változó és fejlődő, sokszínű ország, azonban nem tanulta még meg a nyugati módon való kommunikációt, ami szintén nehézségekhez vezethet az információk átadásában. Mindemellett nekünk is meg kell tanulnunk megérteni őket, amihez sok háttér-információra lenne szükség, amit azonban a média „instant”, gyors és a misztikumokat eladni szándékozó hírei, illetve a ma Magyarországon még hiányzó szakmai bázis is megnehezít. Az érdekfeszítő beszélgetés során többek között szó esett a kínai emberek hazájuk politikai berendezkedéséhez való viszonyáról és a kínaiakban a történelem folyamán a nyugati világról kialakult kettős képről is. Összefoglalásként elmondható, hogy az előítéletek mára csökkenni látszanak, átalakulnak, köszönhetően egyrészt annak, hogy az ország a világgazdaság egyik központjává nőtte ki magát, másrészt pedig annak, hogy az új generáció már egy egészen más Kínát lát, mint a szüleik. A mélyrehatóbb tudás igényét kell tehát megteremteni elsősorban a fiatalabb generációkban, ami jelentősen hozzájárulhat a Kínáról kialakult kép pozitív irányba történő változásához. Ezt igyekszik Kína is segíteni különböző ösztöndíjakkal, cserekapcsolatokkal, a kínaiul tanuló diákok tanulási lehetőségeinek támogatásával. Ezeket a lehetőségeket érdemes kihasználniuk a kínai nyelv, kultúra, és munkavállalás iránt érdeklődő fiataloknak.
A második beszélgetésben kínai tulajdonú cégek képviselői (Gecse Mariann – Huawei, és Takács Zsolt – Chinamart), valamint a szegedi Konfuciusz Intézet igazgatója, Szentmártoni Lívia osztották meg tapasztalataikat a kínaiakkal való közös munkavégzésről, és az ehhez kapcsolható kulturális különbségekről.
Ebből a beszélgetésből sok érdekes és valóban hasznosítható információt, konkrét tippeket tudhattak meg azok a jelenlévők, akik kínai tulajdonú vagy kínai kapcsolatokkal rendelkező cégeknél, szervezeteknél kívánnak dolgozni a jövőben. Fény derült azokra a tulajdonságokra, amelyekre ilyen esetben a munkavállalónak szüksége van, úgymint a kreativitás, alkalmazkodóképesség, proaktivitás, türelem, lojalitás, együttműködési készség. A leendő munkavállaló egyben tanácsokat is kaphatott az álláskeresésre és az állásinterjúra vonatkozóan (a kapcsolatok és a szerénység fontosságát kiemelve) valamint az európaitól eltérő üzleti etikettbe is betekintést nyerhetett. Mindhárom előadó kiemelte, hogy a kínai nyelv ismerete az állás elnyerésében és a munkavégzésben egyaránt kimagasló előnynek számít.
Mindkét kerekasztal-beszélgetést a hallgatóság kérdései zárták. A második panel után az ebédszünet következett, amely során a vendégeknek hagyományos kínai ételek elfogyasztása mellett lehetőségük nyílt a véleménycserére, beszélgetésre, az előadások során felmerült gondolatok megvitatására.
A rendkívül érdekes ízvilágú és finom kínai ebéd után folytatódott a szimpózium. A következő, a nap folyamán a harmadik kerekasztal-beszélgetés a „Kína változásának sebessége” címet viselte, amelynek keretében a meghívott öt vendég saját tapasztalatain keresztül mutatta be Kína arculatának változását a XX. század második felében. Minden résztvevő az ország fejlődésének különböző időszakában tett látogatást: Józsa Sándor, a történettudomány kandidátusa először a Rákosi-rendszerben járt Kínában. Vámos Péter (sinológus-történész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) és Hamar Imre (az ELTE Távol-keleti Intézet vezetője és az ELTE Konfuciusz Intézet igazgatója) a ’80-as évek végén látogattak el oda először, míg P. Szabó Sándor (Közszolgálati Egyetem, Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ igazgatója) első utazása a ’90-es évek elejére tehető. Daróczi Andor, az MKB befektetési elemzője leginkább Kína jövőbeli szerepére mutatott rá.
A kínai nyelvben való elmélyedéshez a legfőbb motivációnak egyrészt a munkát tekintették: a munkapiaci helyzet nem sokban különbözik az európaitól, így angol nyelvvel és megfelelő ambíciókkal el lehet helyezkedni az országban. Kínában most alakul ki a fogyasztói társadalom, így a kereslet hatalmas fokú növekedése várható. Ugyanakkor a növekedés már most is szembetűnő: a GDP növekedése az utóbbi években 10% körül volt, és Kína vált a világ elsőszámú exportőrévé, megelőzve ezzel Japánt és a sokáig vezető Németországot. A mai fiataloknak így két nyelv lehet fontos a világban való elhelyezkedéshez: az angol és a kínai. Ugyanis utóbbi nemcsak az ország növekvő befolyása miatt válhat fontossá, hanem azért is, mert Kína mögött több ezer éves kultúra, erkölcsi rendszerek, hagyományok állnak, amelyeknek megértéséhez elengedhetetlen a nyelv. A munkalehetőségek mellett a Kínában való tanulást is fontos motivációnak tartották, hiszen nagyon sok ösztöndíjat lehet találni, és a kínai egyetemek várják a külföldi hallgatókat.
Az egyik hallgató tette fel azt a kérdést, hogy vajon az egypártrendszer és a növekvő gazdasági fejlődés meddig maradhat meg egymás mellett. A válaszok arra világítottak rá, hogy bár Kína a történelem folyamán sokszor szétesett, de mindig egy egységgé tudott forrni, így a jelenlegi helyzetet is valószínűleg megoldódik majd. A kínai vezetés rendkívüli módon ügyel a jelenlegi rendszer fenntartására: sokat tanulmányozzák a volt kelet-európai országok a kommunizmus bukásához vezető politikáját, fejlesztések történnek a felsőoktatásban, valamint vezetőség-váltások. A társadalmi különbségek, és az ezekből fakadó feszültségek mérséklésére pedig a szociális háló kiépítésével tesznek kísérletet.
Egy másik, a közönség soraiból érkező kérdés arra irányult, hogy vajon miért éri meg jobban Kínában tanulni, mint például az Egyesült Államokban. Erre P. Szabó Sándor azt válaszolta, hogy mindkettő ugyanolyan jó, ugyanakkor Kínában más rendszer működik, másfajta értékrendek, és ezek megismerésével előnyre tehetünk szert: hiszen, akik nem ismerik ezeket, azoknak Kína sok esetben egy „dzsungel”, ismeretlen terület lehet.
Egy rövid teaszünet után folytatódott a programsorozat az utolsó kerekasztal-beszélgetéssel, amelynek témája a Kínáról alkotott kép a kelet-ázsiai régióban volt; meghívott vendégek voltak Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszék tanszékvezető-helyettese, habilitált adjunktus, Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint Szabó Balázs, az ELTE Japán Tanszék tanszékvezető-helyettese, adjunktus.
Először a környező népek helyzetéről esett szó. A japánok esetében megfogalmazható egyfajta kulturális függés Kínától – eleinte erős Kínai hatás érzékelhető a kultúrájukban, majd a IX. századtól kezdtek egyre inkább eltávolodni Kínától. A történelem folyamán olykor erősebb, máskor gyengébb kapcsolat figyelhető meg a két ország között, de az biztos, hogy a japán kultúra gyökerei a kínaiban keresendők. A koreaiak történelmük során két nagy szomszéd, Kína és Japán között éltek, és a sorozatos külső sérelmek meghatározók voltak identitástudatuk kialakulásában. Emellett egyfajta közvetítők is voltak Kína és Japán között, mint például a konfucianizmus vagy a buddhizmus esetében. Dél-Korea egyfajta konzerváló szerepet is betölt a térségben – a XVII. századtól nagyon erős a kultúra védelme, az elszigetelődés – ez máig megfigyelhető.
Az egyes országok helyzetének bemutatása után Kína nagyhatalmi szerepének az adott országokra gyakorolt hatásáról, és a gazdasági helyzetekről esett részletesen szó.
A hallgatóság kérdésére, miszerint elképzelhető-e egy Ázsiai Egyesült Államok a megkérdezettek elmondták, hogy nem valószínű: egyrészt túlságosan erősek a nemzeti identitások, másrészt Kína mind népességileg, mind gazdaságilag túlságosan dominálna.
Arra a kérdésre, hogy miért a japán vagy koreai nyelvet válasszuk, mint tanulandó nyelvet a kínai helyett, elsősorban a kultúrát, a filmeket vagy a popzenét emelték ki, valamint azt is, hogy a koreai/japán tudás még ritkább, mint a kínai, így nagyobb lehetőségek rejtőzhetnek benne. Ugyanakkor a jobb ösztöndíjak is ösztönző erőként hathatnak.
Ezután Bárdos Dávid megköszönte mind a meghívottaknak, mind a hallgatóknak a részvételt, és ezzel véget ért a XXIV. szimpózium. Mi személy szerint nagyon jól éreztük magunkat, sok új dolgot tudhattunk meg Kína, és általánosságban a Távol-Kelet világáról. Köszönet érte Feledy Botond rektornak, Horváth Alíznak, a Konfuciusz Intézet kulturális programszervezőjének, valamint Polyák Eszter szakkollégistának a szervezésért! Reméljük, a következő, tavaszi szimpózium is hasonlóan színvonalas lesz!
Kiss Eszter és Takács Bálint, szakkollégisták
Az MTI is tudósított az eseményről:
A magyar fiataloknak is lehet esélyük kínai cégeknél
Budapest, 2012. november 23., péntek (MTI) – A kínai, illetve ázsiai típusú munkapiaccal kapcsolatba kerülő fiataloknak arra kell felkészülniük, hogy hagyományokra épülő zárt világgal találkoznak, de türelemmel, kitartással, elkötelezettséggel, kreativitással lehet esélyük az érvényesülésre – hangzott el egy pénteki budapesti szakmai, tudományos fórumon. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium A sárkány valódi arca – kínai munkavállalás című konferencia célja a Kínával kapcsolatos előítéletek, tévképzetek lebontása, ezáltal az ázsiai, illetve a kínai érdekeltségű cégeknél történő munkavállalás megkönnyítése volt a fiatalok számára. A kerekasztal-beszélgetéseken kínai érdekeltségű cégeknél dolgozó vállalati vezetők, valamint Kína-szakértők mutatták be gyakorlati tapasztalatok mentén az országot. A résztvevők arra hívták fel a figyelmet, hogy a kínai és az európai vállalati és munkakultúra eltérő, és Kínában különösen fontos a helyi üzleti etikett betartása. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a kínai cégekkel kapcsolatos tárgyalásokon a siker eléréséhez sok időre van szükség. A kínaiak számára, itt, Európában is sokat jelent a bizalom az üzleti világban, ezért hosszú tárgyalásokra, kapcsolatépítésre célszerű berendezkedni. A kínai érdekeltségű vállalatoknál elvárják a céghez való lojalitást, ugyanakkor megbecsülik a dolgozói kreativitást, a jó ötleteket, a rátermettséget, viszont nagyon szigorú vállalati hierarchiában, nagy munkafegyelem mellett dolgoznak. Munkára jelentkezés esetén fel kell készülni arra, hogy a kínai cégeknél szinte elvárás az ajánlás, ami nem protekciót jelent, inkább a tájékozódás részeként fogják fel. Ezért érdemes kapcsolatot építeni, ismeretséget szerezni annál a cégnél, ahová jelentkezni szeretnének a fiatalok.
Az önéletrajzban mindenképpen valós információkat kell feltüntetni, mert a munkaerő-felvétel előtti hosszas beszélgetésen rutinosan kiszűrik, ha valaki “túlzásokba esik” – hangzott el a fórumon, amelynek társszervezője az ELTE Konfuciusz Intézete volt.