Radics Ottó Szakkollégiumunk április 4-én tartotta a tavaszi félév első teaházát. Vendégünk volt P. Szabó József újságíró, Kína-szakértő, akitől a hetekben lezajlott kínai Országos Népi Gyűlésről hallhattunk.
Rövid bevezető után megtudhattuk, miről született döntés Kína parlamenti funkciót betöltő intézményében: új pártelnököt és miniszterelnököt választottak, valamint a minisztériumokat is átalakították. Lezajlott egy nemzedékváltás is, ugyanakkor ez nem példa nélküli, sőt, maga a párt határozott úgy, hogy tízévenként a tagok jelentős részének cseréjére van szükség.
A továbbiakban P. Szabó József két tanulmányt említett meg. Az elsőben spanyol újságírók arra hívják fel a figyelmet, hogy amellett, hogy Kína a világ első számú exportőrévé vált (például évi 4 milliárd cipőt gyártanak), rendkívül megnőtt a kínaiak száma a világ különböző pontjain. Napjainkban közel 10 millióan élnek a Föld számos országában, köztük például Peruban, ahol a bányavárosok közül többekben már a kínai lakosság van többségben ( 2030-ra ez a szám 100 millióra nőhet). Emellett az új kínai miniszterelnökre is kitérnek, akinek már az apja is vezető beosztással rendelkezett. Ez a fajta öröklési rendszer egyébként jellemző az egész pártra, nemcsak a vezető rétegekre. Ugyanakkor az elnök beszédében kiemelte a korrupciót, mint jelentős problémát. Kínában ez hatalmas méreteket ölt, és olyannyira általános, hogy a perui bányavárosokban is egyre nagyobb gondokat okoz.
Egy másik tanulmányban a washingtoni egyetem egy professzora Kína gazdasági erejének kettősségéről ír. Ugyanis hiába van Kína lábnyoma ott mindenhol, ez a lábnyom nem elég mély: például, míg ő a világ legnagyobb olaj- és gázfelhasználója, addig a bányaberuházások az egész földet tekintve mindössze 6%-ot tesznek ki. Emellett hatalmas gondot jelent a belső területek elmaradottsága: a társadalomban hatalmas szakadék tátong mind a felső- és középrétegek, mind utóbbiak és a legszegényebbek között.
Szóba került még az új miniszterelnök külpolitikája is. Nem meglepő, hogy első útja Moszkvába vezetett: egyrészt a tervezett orosz-kínai gázvezeték miatt, másrészt az Egyesült Államok növekvő ázsiai befolyása is az okok között lehet. Ugyanakkor ez a viszony se teljesen baráti: orosz fegyvereket kapnak Kína szomszédjai is, mint Vietnam vagy India – ez utóbbi egyre nagyobb fenyegetést jelenthet. Ezek mellett megfigyelhető egy kínai terjeszkedés Afrikában is, főleg az olajban gazdag területeken (pl. Nigéria, Algéria). Észak-Korea kapcsán P. Szabó József úgy véli, hogy nem kell tartani valódi összecsapásról: Kína kezében rendkívül jó ütőkártya a kommunista ország, hiszen egyetlen szövetségeseként csak ő tudja megfékezni az esetleges konfliktust.
Végül P. Szabó József elmondta, hogy bár Kína szuperhatalom, még mindig jelentős akadályokkal kell szembenéznie, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az országban még mindig diktatúra van, az átnevelő táborok továbbra is működnek.
Aki ott volt, nem bánta meg: egy rendkívül érdekes előadást hallottunk, aminek köszönhetően jobban sikerült megértenünk a távol-keleti politikai és társadalmi helyzetet. Köszönet Polyák Eszternek a szervezésért.
Takács Bálint, szakkollégista