Finta Mária Négy éve fejezte be az egyetemet, mára sikeres vállalkozó. A kötetlenség híve: előadását az íróasztalon ülve tartotta. 2017. november 30-án Pásztor Dávid, az UX Stúdió alapítója és vezetője látogatott el hozzánk egy Public Lecture keretében, hogy megossza velünk tapasztalatait.
Dávid szerint alapvetően az az ember lesz vállalkozó, akinek a szülei is alapítottak már céget, vagy aki nem találja a helyét más környezetben. „Rám egy kicsit mindkettő igaz”, vallotta be. Miután a Prezi elutasította, egy ideig szabadúszóként dolgozott, majd úgy döntött, saját vállalkozást alapít. „Sokan kérdezik tőlem, mi alapján hoztam meg ezt a döntést”, mondta.
„A válasz nagyon egyszerű: amikor több megrendelőd van, mint amennyit egyedül ki tudsz szolgálni, akkor kell elgondolkodnod azon, hogyan tovább.”
Az UX Stúdió a kezdeti években ugrásszerűen gyarapodott, jelenleg 24 embert alkalmaznak, megrendelőik között pedig olyan nemzetközi cégek is akadnak, mint a HBO vagy a LogMeIn. „Olyan emberekkel szerettem volna dolgozni, akik lelkesek, és nem csak a kötelességüket teljesítik a munkahelyükön”, magyarázta Dávid. A csapattal kidolgozták tehát a „Stúdió-modellt”, amelynek három fő pillére a szabadság, az önszerveződés és a transzparencia. A szabadság nem csak kötetlen munkaidőt és heti két nap home office-t jelent a dolgozóknak, hanem a döntés szabadságát is: a pályakezdőknek saját munkakörükben pontosan akkora felelőssége van, mint a tapasztaltabb kollégáknak. Az önszerveződés rendszeres megbeszélésekkel valósul meg, amelyek során a csapat közösen dönt az éppen aktuális ügyekről – a döntést pedig a cégvezető sem írhatja felül. „Egyszer megpróbáltam, és nem sikerült”, mondta Dávid. „Nálunk nincs hierarchia, nem mondja meg senki felülről, hogy mit csinálj; tekintély persze van, de az a tapasztalattal együtt jár.” A transzparencia pedig azt jelenti, hogy a munkatársak között nincsenek szakmai titkok: a cégben mindenki tudhatja például, hogy ki milyen projekten dolgozik, vagy éppen mennyi fizetést kap.
„Egy igen tehetséges kollégám az egyik legnagyobb nemzetközi cégnél dolgozik, és nem mutatják meg neki a költségvetést, mert azt csak a pénzügyesek tudhatják. Őrület! Hát hogyan működjünk együtt, ha titkaink vannak, ráadásul olyan ostoba titkok, mint hogy ebben a hónapban háromszázezret költöttünk székekre?”
A modell nem köznapi, de működik, és ebben óriási szerepe volt Dávid szakkollégiumi tagságának. „A Simonyiban tanultam meg, hogy az önszerveződés jó dolog. Hogy ha odamegyek az elnökhöz, hogy robotikával szeretnék foglalkozni, akkor erre nem úgy reagál, mint egy átlagos tanár szokott, hanem az az első kérdése, hogy mire van ehhez szükségem, kell-e terem, van-e felszerelés.”
Az előadás kötetlen beszélgetéssel zárult. Köszönjük Pásztor Dávidnak, hogy megosztotta velünk gondolatait!