Új rektor a SZIK élén

Az idei tanévben sok újdonság várt minket, de a legizgalmasabb változás egyértelműen az volt, hogy új rektorunk lett. Nevelős Gábor a 2022/23-as tanévben már nem alumniként, hanem rektorként segíti a kollégium működését. A vele készült interjút itt olvashatjátok. 

 

Aki kérdez: Karcagi-Mészáros Ágnes

Aki válaszol: Nevelős Gábor SJ

 

Hogyan kerültél kapcsolatba először a SZIK-kel?

– Miskolcon jártam a jezsuita gimnáziumba, és osztályfőnököm hívta fel a figyelmünket, hogy van egy különleges kollégium Budapesten. Jó szívvel ajánlotta nekünk, lévén az is egy jezsuita intézmény. Végzősként két jezsus társammal részt vettünk az ún. Junior Programban, és havonta egyszer jöttünk a SZIK-be. Egyébként utána ők is szakkollégisták lettek. A kollégium nyári táborába is meghívtak, és nagyon megtetszett ez a közeg. Mind az emberi találkozások, és maga a hely. Akkor még Kispesten voltunk, a jelenlegi roma szakkollégium helyén. Végül jelentkeztem, és hála Istennek bekerültem a csapatba.

 És miként érintett a felkérés a rektori feladatkörre?

– Ó, hát most átugrottunk egy jó pár évet! Meglepett, igen, ez volt az első reakcióm. A provinciális atyával egy másik ügyben beszélgettünk, amikor megosztotta, hogy vezetőt keres a Szent Ignác élére. Akkor gondolkodási időt kértem, ami alatt arra jutottam, hogy szívesen elvállalnám. Ugyanis az öröm és a lelkesedés növekedett bennem, hogy újra szorosabban ehhez a közösséghez tartozhatok. Felidéződtek a korábbi emlékeim, és azok az élő kapcsolatok, barátságok, melyek a SZIK révén születtek. Ötletek, lehetőségek jöttek fel bennem, hogy milyen szép dolgokat lehetne itt megvalósítani. Az egyik rendtársam úgy biztatott, hogy „hallgassak a szívemre”, és ha szívesen csinálnám, akkor vállaljam el. Nyilván fontos a gondolkodás és értelmi megfontolás is, de azt hiszem, a lényeg a szívben dőlt el.

Milyen célokat fogalmaztál meg erre a tanévre?

– Habár egykor közelről ismertem a kollégiumot, most mégis új vagyok, újra. A diákság természetesen, de a munkatársak is szinte teljesen kicserélődtek az elmúlt tizenkét évben, amíg én máshol voltam. Ezért az első célkitűzésem, hogy ismerjem meg, kik vannak itt. Érdekel, hogy milyen örömök, félelmek, vágyak és remények mozgatják az embereket. Szeretnék ennek időt adni, hogy összeállhasson egy egész képpé, és összesimuljon  saját elképzeléseimmel. Azzal bíztak meg kinevezésemkor, hogy segítsem a SZIK-et a jezsuita karakter tisztulásában és megerősödésében. Hogy keresztény szakkollégiumként fejlődjön tovább, a jezsuita lelkiségből táplálkozva, beleilleszkedve a rend küldetésébe. 

Mondasz valamit az elmúlt tizenkét évedről is?

– A SZIK-ben és a BMÉ-n ugyanabban az évben végeztem, 2010-ben. Ezután egy esztendőt az akkori ReNaissance Tanulmányi Házban töltöttem, közben mérnökként dolgoztam. Ebben az évben tisztult a hivatásom is, és jelentkeztem Jézus Társaságába. Két év novíciátus után fogadalmat tettem, majd Münchenben tanultam filozófiát a rend főiskoláján. Ezt követően Marosvásárhelyen szolgáltam az egyetemi lelkészségen és az ottani jezsuita szakkollégiumban. Teológiai tanulmányaimat Rómában végeztem, ahonnan tavaly nyáron tértem haza. Nyolc év külföld után ez jól is esett. Fél éves dobogókői szolgálat után, idén februártól a Faber Péter jezsuita közösségben élek a Párbeszéd Házában, tehát elég közel a kollégiumhoz.

Milyen személyes kihívásokat látsz a pozíciódban?

– Nyilván új tapasztalat ebben a feladatkörben jelen lenni. Vásárhelyen is gyakorlati időt töltöttem, de ehhez itt még nagyobb felelősség társul. Úgy érzem, lehetőségem nyílt arra, hogy a tanulmányi évek után termőre fordítsam mindazt, amit kaptam. Egyik rendtársunk, Szabó Feri bácsi, nyolcvan fölött már azt mondogatta, hogy „eddig töltöttem, most már csak lövök”. Vagyis már sokat tanult és olvasott, és most már az írásra koncentrál, és arra, hogy adjon. Én még azért szeretnék „tölteni” is, de most mindenképp a szolgálat kerül előtérbe. Az eddigi két hónap tapasztalatai alapján örülök, hogy ezt tehetem.

 

 

Hol látod a SZIK-et 5 év múlva?

– Az a reményem, hogy a kollégium megerősödik önazonosságában, világos értékrenden, a híres pilléreken épülve, és letisztul a közös küldetésünk is. Az a kultúra, ami már az elmúlt 32 évben nagyon szépen formálódott, továbbfejlődik. Konkrétabban pedig azt remélem, hogy a Szent Ignác betölti a jezsuita szakkollégiumok közötti irányadó szerepét. Sőt, hogy az egyházi szakkollégiumok számára modellértékűvé, és egyéb intézményeknek is inspiráció forrásává válik. Mindezt másokkal együttműködve, hálózatban képzelem el. Hiszem, hogy lehetünk olyan közösség, amely a hitre támaszkodva, magas szellemi szinten tud alternatívát kínálni az egyház és a társadalom számára is.

Mivel töltöd az idődet, amikor nem rektor vagy?

– Ebben elég meghatározó, hogy jezsuita szerzetes vagyok. Jó nekem ehhez a közösséghez tartozni. A Jézus Szíve templomhoz kapcsolódó szolgálatban is részt veszek, készülök a hivatásom következő lépéseire. Továbbá tevékenykedek a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémián az átfogó ökológiai műhelyében. Van persze szabadidőm is, amit szeretek barátaimmal tölteni, de olykor csak nagyokat sétálni, egyedül. Igazi felüdülés, ha kijutok a természetbe. Mindeközben készülök egy futóversenyre, most kicsit izgulok is, hogy fog menni. Amikor csak tudom, meglátogatom a családomat, a kicsiknek különösen is örülök.

Hogy látod, jelenleg a SZIK-et a felsőoktatásban?

– Úgy gondolom, hogy a Szent Ignác már eljutott egy olyan elismertségre a szakkollégiumok között, ami a legjobbak közé emeli. A SZIK képes szakmai teljesítményt felmutatni, amely a tágabb közösségért érzet felelősségtudattal párosul. Helyzetünk azáltal is különleges, hogy a szakkollégium Budapest belvárosában működik, nívós egyetemek, kollégiumok, programok közelségében. Azt gondolom, hogy a láthatóságon túl pedig van egy olyan munka a közösségi és lelki élet területén, ami rejtett. Kifelé nem annyira nyilvánvaló, de ez segíti elő igazán az előrehaladást az egyes emberek életében, és programjaink mélységében is. Bízom benne, hogy még tovább tudunk fejlődni. Nemcsak szakmai színvonalban, hanem érzelmi érettségében, együttműködési, közösségteremtő képességükben is. Sok minden történik, aminek az eredményeit évek, évtizedek távlatából fogjuk látni, de azt gondolom, hogy erre jó reményeink vannak.

Szerinted mitől különleges hely a SZIK?

– Úgy gondolom, hogy nagyon eredeti és nagyon bátor volt az álom, hogy a rendszerváltáskor létrehozzanak egy jezsuita szakkollégiumot. Abban az időben már léteztek ilyen intézmények, de itt a kezdetektől volt valami más, valami többlet. A Szent Ignác akkoriban sokáig kereste önazonosságát, hogy vajon nálunk mi a „szak”, és mitől vagyunk különlegesek. Maga az útkeresés is nagy érték, amelyben a nagyobb jóra törekedve, egymást meghallgatva haladtunk előre. Hiszem, hogy a személyes törődés, ami a jezsuita lelkiség sajátja, kollégistáink és maga az intézmény életét is áthatja, folyamatosan gyümölcsöket terem. Nagy kincs, hogy jezsuita lelkészünk, elkötelezett munkatársaink, oktatóink, támogatóink vannak. Aki egyszer a SZIK-hez csatlakozott, az általában a később is szívesen kapcsolódik ide. Ezen falak között jó hangulatban lehet megélni az Úrba vetett bizalmat, és itt életre szóló döntések születnek. Örülök, hogy ennyien hiszünk ebben, és szívesen teszünk a közösségért.