“A vallás az életem” – interjú Sulok Zoltán muszlim vezetővel

A ReligiOn interjúsorozat részeiben különböző felekezetek képviselőivel készülnek interjúk. Második beszélgetésünk alanya Sulok Zoltán. A továbbiakban elérhető a vele készült interjú írásos változata.

Sulok Zoltán (1970) a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1995-ben végzett közgazdászként,  tanulmányai során kezdett el a muszlim vallással foglalkozni. Az iszlám hitet 1995-ben vette fel, majd 2000-ben a Magyarországi Muszlimok Egyházának alapító tagja, 2001-től pedig elnöke lett. A magyar vallásközi párbeszéd egyik kiemelkedő alakja.

Szeretném még egyszer megköszönni, hogy fogadott minket, és hogy az imába is beleláthattunk. Egy kicsit utána olvastam az életének, és láttam, hogy közgazdászként kezdett el foglalkozni az iszlámmal. Eközben tért meg. Tudna nekem bővebben beszélni a megtéréséről?

Ez egy hosszú történetnek egy utolsó mozzanata. Igazából vallással komolyan 18 éves koromban kezdtem foglalkozni. Akkor kezdtem az Életnek az értelmét, a ,,nagybetűs értelmét” keresni. Miért vagyunk a Földön? Mi a feladatunk, hova fogunk menni? Akkor különböző vallásokat vettem sorra, az iszlámra azonban nem gondoltam. Egyetemista koromban találkoztam az iszlámmal egy utazásom során. És akkor kaptam róla egy olyan képet, a mai tudásom szerint nagyon jó emberektől. Az a kép teljesen más volt, mint amit tudtam az iszlámról korábban. Ennek a két képnek az eltérése indított arra, hogy elkezdjem az iszlámot is kutatni, hogy kiderítsem, melyik a valós képe? Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre mentem, azt láttam, hogy az iszlám minden kérdésre ad választ. Én megtaláltam benne azt az utat, ami véleményem szerint az Isten végső kinyilatkoztatása, amire mi muszlimok azt mondjuk, hogy ez az utolsó kinyilatkoztatás az emberiségnek. És én ráléptem erre az útra.

Mi volt az a pillanat, amikor azt mondta, hogy én innentől muszlimnak számítok?

A pillanat igazában akkor van, amikor az ember kinyilvánítja a tanúságtételt. Tanúsítja, hogy nincs más Isten, csak az egyetlen Isten, és Mohamed az ő prófétája. Tehát hivatalosan innentől muszlim az ember. De én mielőtt ezt megtettem volna, kb. egy éven keresztül a gyakorlatban is kipróbáltam, hogy lehet-e muszlimként élni Európában, lehet-e muszlimként élni Nyugaton? Tehát én akkor már muszlimnak tartottam magam, úgy éltem, mint egy muszlim ember. Mindent megtettem, amit az iszlám kér és elkerültem, amit megtilt. De ekkor még nem tudták rólam, hogy muszlim vagyok. Ez lényegében nem egy ilyen éles határvonal, de arra pontosan emlékszem, hogy a tanúságtételt mikor mondtam ki a közösség előtt.

Ezt itt, Magyarországon tette meg?

Igen, Magyarországon mondtam ki. Ezzel az ember véglegesen vállalja, hogy most már ide tartozik.

Akkor bekerült a muszlim közösségbe, és pár évvel később egyházi vezető lett, a Magyarországi Muszlimok Egyházának egyik alapító tagja, és utána az elnöke. Hogyan zajlott ez a folyamat?

Nagyon gyorsan. Még elég friss voltam az iszlámban, mikor mindez bekövetkezett. Soha nem akartam elnök lenni, nem voltak ilyen ambícióim. Próbáltam részt venni a közösség életében. 2001-ben aztán egy olyan helyzet alakult ki, hogy a közösség bizalmat szavazott nekem. Mi hiszünk abban, hogy az embernek van képessége arra, hogy valami jót tegyen, valami képessége arra, hogy felelősséget vállaljon valamiért. Hiszünk benne, hogy a felelősség Isten által rakódik az emberre, Isten teszi az emberre. Tehát itt a közösséggel szemben az nem jó, ha az ember ezt a felelősségét elutasítja magától. Akkor én ezt végiggondoltam, és elvállaltam, hogy a közösségnek vezetője legyek.

Akkor ez egy nagy lépés volt a hitéletében? Vagy volt egyáltalán valamilyen hatással a hitéletére?

Volt hatással a hitéletemre, de előtte voltak más dolgok, amik szintén hatással voltak rám. Hála Istennek, előtte részt tudtam venni egy mekkai zarándoklaton pár évvel korábban. Az iszlámba lépésem után házasodtam meg, ekkor már direkt muszlim nőt kerestem magamnak feleségül. Mielőtt elnök lettem, megszületett az első gyerekem, és már a második gyermekemmel volt várandós a feleségem. Egy mérföldkő volt az életemben az is, mikor az egyház vezetője lettem. A hitemhez ez úgy kapcsolódik, hogy ha az ember vezető lesz, és a közösség előtt áll, akkor azok közé az emberek közé tartozik, akiket a közösség jobban figyel. Tehát az embernek itt egy önvizsgálatot is kell tartania, jobban kell figyelnie a saját cselekedeteire, fokozottabban kell figyelnie arra, hogy ne essen bele azokba a hibákba, amikbe ha egy tisztséget nem viselő ember beleesik, nem baj, azonban akik a közösség előtt állnak, ők ezt nem engedhetik meg maguknak.

Ha jól értem, akkor lényegében a vezetés egy sokkal alaposabb odafigyelést igényel. Az a kérdésem, hogy ennek van-e valamilyen más vetülete? Van-e valamilyen plusz felelősség?

Plusz felelősség mindenképpen van. Ha a tudással rendelkező vagy meghatározó emberek hibáznak, vagy követnek el bűnöket, vagy belemennek akárcsak a kétes dolgokba, akkor lehet, hogy ők követendő példát adnak más emberek számára, és akkor más emberek is belemennek a kétes dolgokba. Ez nagyon veszélyes a társadalomra nézve, ezért ettől tartózkodni kell, a véleményt formáló embereknek pedig úgy kell rendezniük az életüket, hogy elkerüljék még a kétes dolgokat is. Ezért egy vezetőnek másképpen kell élnie, mint egy közembernek. Bár nem nagyon szeretem ezt a megkülönböztetést, hogy közember, mert ez félrevezető, félreérthető lehet. Tehát az embernek pozíciójánál fogva sokkal jobban kell figyelnie a cselekedeteire.

Önnek mit jelent a spiritualitás, a vallásának megélése? Hogyan tudná ezt körbeírni?

Végül is a vallás az életem, az életem minden pillanatában ott van, és ez ad egy nagyon erős rendszert az életemnek, ami szerint az zajlik. Ha ez nem lenne benne az életemben, akkor nem is tudom, hogy hol lennék, lehet hogy teljesen kétségbe esetten tölteném napjaimat. Tehát nekem szükségem van a vallásra, szükségem van a hitre. Mert ez ad erőt, hogy az ember tényleg tudja folytatni a dolgát, és jó emberként tudjon tevékenykedni. A hit, vagyis az, hogy az Istennek vagyunk felelősek, az Isten előtt fogunk majd elszámolni, átsegít minden nehézségen. Átsegít minden olyan kétségen, amikor az ember úgy érzi, hogy már elég lenne, ki kéne kapcsolni a jó ember szerepből. A hit az, ami ezen átlendíti az embert.

Mesélt a nehézségekről. Tudna mondani olyat, ami az Ön hitében nehézség volt, amikor elbizonytalanodott, hogy jó hívő-e?

Nehézség mindig van, minden ember életében van nehézség. Mindig van, mikor az ember – teljesen profán dolog – fáradt, reggel nehezére esik felkelni. Ilyenek mindig vannak. Vagy amikor a közösségben nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember szeretné. Nem olyan eredményekkel jönnek a programok, az előadások, ahogy az ember szeretné. Ezek mind-mind nehézségek, s ilyenkor az ember elbizonytalanodik. Az iszlámban mi tudjuk Mohamed próféta tanítása alapján, hogy a hit nő és csökken; hullámzik az ember hite.

A másik nagyon fontos dolog az iszlámban, hogy közösséghez kell tartozni. Mert szintén prófétai tanítás szerint, a farkas azt a bárányt eszi meg, amelyik elmegy a közösségtől. Ha az ember közösséghez tartozik, a gyenge pillanatokban a közösség átlendíti őt, húzza magával, segítenek neki az emberek. Amikor másnak van gyenge pillanata, akkor ő tud segíteni ezeknek az embereknek. Itt a közösség és a hit erősíti őt, így meg lehet oldani ezeket a problémákat.

Volt olyan, mikor Ön elbizonytalanodott abban, hogy jó vezető-e, jól vezeti-e az MME-t?

Persze előfordult, vannak nehézségek, nehéz az embereket rávenni valamire: van az én véleményem, és nem az én véleményem lesz a meghatározó, mert a tanácsadó testület nem azt szavazza meg. Sokszor megfordul a fejemben, amikor pl. anyagi nehézségek vannak, hogy többet lehetne keresni az üzleti életben, ha közgazdászként tevékenykednék, és hogy miért kell ezt nekem csinálni. De az ember tudja, hogy ezek olyan gondolatok, sugallatok, amelyek elbizonytalanítják az embert. Ha az ember vissza tudja utasítani ezeket, és tovább tud munkálkodni, akkor ezek a dolgok megoldódnak.

Kicsit visszakanyarodnék a spiritualitáshoz. El tudná nekem mondani, hogy volt-e olyan spirituális élménye, ami nagyon meghatározó volt, ami elindította valamilyen mélyebb hit felé? Ki tudna emelni egyet?

Amikor a vallásjogot tanultam, az nagyon meghatározó volt, nagyon nagy megerősítést adott a tudásom növekedése. De ha kifejezetten egy meghatározó dolgot kellene mondani, akkor az egy mekkai látogatás, egy omra alkalmával történt, valamikor 2012 körül. Van az omrának is egy olyan mozzanata, amikor hétszer körbe kell járni a Kábát. Én akkor egy ilyen körbejárást csináltam, és láttam egy idős, egy nagyon öreg, fehér szakállú bácsit, aki Afganisztán, vagy Pakisztán tájáról származhatott a ruhája alapján. Felemelt kézzel, hangosan, a Korán alapján egyetlen fohászt mondott. Ezt mondta: „Uram, könyörülj a szüleimen, mert felneveltek, amikor kicsi voltam.” Egyik körben ugyanezt mondta, mint a másik körben, folyamatosan mindig csak ezt mondta. Csak állt és fohászkodott, csak a szüleinek kért jót. Nem magának, hogy legyen gazdag, hogy legyen hatalmas, hogy Isten segítsen rajta. Csak a szüleire kért könyörületet, csak a szüleinek kért túlvilági boldogulást. Akkor azt mondtam, hogy ez az istenfélő gyerek, aki nem felejti el a szüleit, pedig már biztosan réges-rég meghaltak. Az ember ilyenkor tényleg azt mondja, hogy van jóság, önzetlenség és igaz szeretet az emberekben. Nekem ez olyan meghatározó volt, hogy ha rágondolok, el tudnám sírni magam.

Az Ön családja mit mondott, amikor megtért?

Szerencsére a családommal nagyon jó a kapcsolatom, tényleg jó viszonyban vagyunk. De amikor a hittel előálltam, akkor a családom megrettent, és azt mondták, hogy annyi vallás van, miért pont ezt választottam. De aztán elfogadták a döntésemet. Biztosan azt gondolták, hogy elmúlik egy idő után. De amikor muszlim nővel házasodtam, és a gyermekeimet is az iszlámra kezdtem nevelni, látták, hogy ez nem egy múlandó dolog. Szerintem meg kellett tapasztalniuk, hogy az iszlám által én is jobb ember lettem. A szüleimmel másképp bánok, igyekszem a jogaikat maximálisan megadni, amit a vallás is megkövetel. Látniuk kellett, hogy javultam a vallás által. Elfogadták ezt a döntésemet, de ők nem nem léptek az iszlám útjára. Ugyanakkor átvettek egy csomó dolgot tőlünk, étkezési és tisztasági előírásokat, mert látták, hogy ez jó és hasznos.

Most egy nagyot ugranék. Sok szó esett Istenről, Allahról. Három szóban tudná-e nekem jellemezni Őt? Milyen Allah, ki Ő?

Az iszlámban az Istenbe vetett hitnek három alappillére van. Az első: az Isten a teremtő, a fenntartó, amit akar, megtörténik, amit nem akar, az nem. Második: ezen pozíciója miatt a szolgálat, bármilyen szolgálat, kizárólag az Istent illeti meg. A harmadik: Istent csak annyira ismerhetjük, amit jeleiből megmutat, illetve azokkal a nevekkel és tulajdonságokkal ruházhatjuk fel, amit ő saját magáról elmond a kinyilatkoztatásban. Mi ezek alapján gondolkodunk Istenről. A nevek és a tulajdonságok között nagyon sok név és tulajdonság szerepel. Mi ezekben hiszünk, hogy az Isten ilyen, de teljes mértékben lehetetlenség Őt megismerni.

És Ön számára melyik az a három jelző, ami leginkább leírja Őt, vagy melyek azok, amelyeket Ön a leginkább értelmezni tud?

Ez nagyon nehéz, mert a fohászokban az ember nagyon sok mindent mond, illetve kér. A Korán, ahogy a kinyilatkoztatás is kezdődik: a „Könyörületes és Irgalmas Isten nevében”. Tehát az Isten könyörületes és az Isten irgalmas, illetve az Isten megbocsátó. Ez nekem nagyon fontos, hogy Isten megbocsátó, az Istenhez vissza lehet térni, az Istennek a bocsánatát lehet kérni minden időben minden bűnre, ameddig az ember életben van. Mindent meg lehet javítani.

Vagyis ha jól értem, akkor Ön szerint a következő három a legfontosabb: könyörületes, irgalmas és megbocsátó. Az iszlámnak mi a fő üzenete lehetőleg ezek mentén?

A fő üzenete az iszlámnak egy szóval megfogalmazva: az igazság, az igazságosság. Ez egy prófétai tanítás, ahol a próféta beszámolt arról, hogy az Isten azt mondta, „Ó, szolgáim én megtiltottam az igazságtalanságot saját magam számára is. Ne legyetek igazságtalanok!”Az iszlámban az igazság, a jogok megadását jelenti. Igazságos bánásmódot kell tanúsítani, még akkor is, ha nem szeretünk valakit. Legyünk igazságosak saját magunkkal szemben, mert az igazság az a tulajdonság, amit nem lehet túlzásba vinni. Ha az igazságot az ember magasabb szinten gyakorolja, vagy még magasabb szinten, az jó és egyre jobb lesz, és az iszlámnak ez az üzenete: igazságot mindenkinek.

Olvastam az oldalukat, ahol azt láttam, hogy Önöknél nagy hangsúlyt kap a vallásközi párbeszéd, illetve, hogy az emberek megismerjék az iszlámot, és az iszlám is megismerje a többi vallást. Záró kérdésként azt szeretném feltenni, hogy ez hogyan valósulhat meg a mai világban, a mai Magyarországon?

A mai világban és Magyarországon az egyetlen lehetőség ez. Nincs más út, az embereknek már együtt kell élniük egymással. Már felbomlottak a régi struktúrák, hogy az emberek homogén társadalmakban, homogén közösségekben élnek, ez már a múlté. Az emberek jönnek-mennek a világban, és muszáj együtt élniük. Az együttélésnek pedig az az előfeltétele, hogy bizalmat építünk egymás felé, de ehhez előbb meg kell ismernünk egymást. Ezért a vallási párbeszéd ebben példát mutat, mutatja az utat a közösségek számára, hogy ismerjük meg egymást. Az iszlámnak is ez az egyik parancsa, hogy bár különböző közösségekre, törzsekre, népekre vagyunk osztva, de ismerjük meg egymást. Ebben mi azt az utat valljuk, hogy itt nem hittérítésről van szó, nem annak a bizonygatásáról, hogy kinek a vallása a jobb, egyszerűen szimplán ismerjük meg egymást, tudjuk, hogy ki miben hisz, tudjuk, hogy ki hogy gondolkodik, hogy tudjunk együtt dolgozni a társadalom és a világ javítása érdekében.

Mi abban hiszünk, hogy a vezetés, az útmutatás, a hit az Isten kezében van. Adja, vagy nem adja, annak adja, akinek akarja, tehát az embereket nem lehet megtéríteni. És a megismerés által az emberek azt láthatják vagy látják bennünk, akik valójában vagyunk, olyan emberek, akik a társadalom javításáért munkálkodnak.

Ez a gyakorlatban hogyan valósul meg? Mit tesznek Önök azért, hogy az emberek megismerjék az iszlámot?

Nagyon sok dolgot lehet tenni, és mi sok dolgot is teszünk. Különböző fórumokon jelen vagyunk, ahol vallási párbeszéd van, ahol különböző vallások képviselői megjelennek, megnyilatkoznak. Mi igyekszünk ott lenni, persze ha a feltételek teljesülnek: hogy ha nem hittérítésről van szó, nem pellengérre állításról, nem a magunk igazának bizonygatásáról, és mások cáfolásáról, akkor mi nagyon szívesen ott vagyunk. Illetve csoportokat fogadunk, érdeklődőket, mert akik szeretnék tudni, mi az iszlám, nézzék meg, nézzenek körül, könyveket teszünk ki, nyilatkozunk a sajtónak, ha kell. Igyekszünk maximálisan nyitottak lenni.

És a társadalom mennyire nyitott Önök felé?

A társadalomnak az a része problematikus, akik soha nem találkoztak élő muszlimmal, soha nem jártak mecsetben, és vannak különböző félelmeik, és nagyon nehezen lehet őket elérni. A vallási párbeszédben az a jó, hogy a közösségek vezetői, spirituálisan meghatározó személyiségei vannak jelen, akik ezt az üzenetet tudják lefelé közvetíteni az emberek számára, és példát tudnak mutatni, hogy lám-lám le tudnak ülni egymással, akkor mi miért nem ülünk le egymással. Ez egy olyan munka, ami nem hoz gyors eredményt, ez lassan működik, nem látványosak a sikerek. De ha egy kritikus tömeget el tudunk érni, akkor én hiszek benne, hogy nagy változások lesznek a világban, és lesznek változások az emberek egymáshoz fűződő kapcsolatában is. Csak türelem kell hozzá, és haladni az úton. Egyébként nincs is más lehetőség. Mi megtesszük, amit lehet, és a többit az Istenre bízzuk. Bízunk Istenben, hogy Ő segít nekünk, és elfogadja a tetteinket.

Szeretném megköszönni, hogy beszélt nekünk az iszlámról és a saját hitéről.

 

Az interjút készítette: Igari András

A videót készítette és vágta: Tóth-Heyn Máté és Oláh Julianna

Az intro létrehozásában közreműködött: Pálffy Patrik

(Fotó: 24.hu)