Olvasgatva itt a díszvacsora, lelkigyakorlat, kolihétvége, szimpóziumra készülődés leveleit, fura érzés volt, hogy nem vagyok én is veletek. Itt, Londonban nem számolhatok be hasonlóan változatos programokról, de le sem tagadhatom, hogy jól érzem magam. Fárasztóak a napok a két fiúval, főleg mert próbálom őket minél többre, jobbra tanítani, nevelni. (Már minden gagyi cserkészjátékot ismernek, muszáj lesz valami újat tanulni nekem is :)) De megéri! Élvezem, hogy fejlődnek, és nagyon sok szeretetet kapok tőlük viszonzásképpen.
